Miért lehet, hogy amikor a barátommal vagyok úgy érzem, Ő az igazi, mert tökéletes pasi nekem, viszont ha 1-2 hétig nem találkozunk, azt érzem, hogy simán elvagyok nélküle, így nem biztos, hogy együtt kellene maradnunk?

3 éves kapcsolat, van, hogy pár naponta, viszont van, hogy csak pár hetente tudunk találkozni.

Három verzió jutott eszembe.

1.: Ez jó, mert azt jelenti, hogy nem függök Tőle, megvan a saját életem, kialakult egzisztenciára utal.

2.: Ez afféle védekező mechanizmus, hiszen ha azt mondogatom magamnak, hogy nem is szeretem annyira, amikor sokáig kell nélkülöznöm, azzal elkerülöm, hogy rettenetesen hiányozzon.

3.: Ez egy intő jel, azt jelenti, hogy amikor Vele vagyok, elvakít a "lila köd", de ez nem igazi szerelem, csak fellángolás.

Éreztetek már hasonlóan? Ti melyik verziót tartjátok a legvalószínűbbnek? Vagy esetleg egyéb magyarázatot adnátok a kérdésemre?

Nagyon szépen köszönök minden hozzászólást! :)