Férfiak! Miért nem kellek senkinek?

Több párkapcsolaton vagyok túl és mindegyiknek szakítás lett a vége, a másik felek megcsalása/félrelépése miatt.

Soha nem törődtek se testileg, se lelkileg velem.

Nagyon odaadó vagyok, törődöm a másikkal. Kedves és nagyon türelmes természetem van. Nagyon sok mindent eltűrök szó nélkül, a viták elkerülése végett. Sütöttem-főztem, takarítottam kedvességből. Soha nem aggódtam, ha valahova elmentek, mert a bizalmam megvan mindenki felé(amíg el nem játssza). Mindig valami kis meglepetéssel/ajándékkal kedveskedtem. A szex terén is mindent megadtam, legyen szó erotikus táncról, különféle öltözékekről stb. A külsőmmel sem lehet kifogás, mert rendszeresen mozgok, sportolok. Ha valaki mellettem van, nekem az ő boldogsága sokkal fontosabb, mint a sajátomé.

Mindezek ellenére, miért van az, hogy mindegyik máshol kereste a boldogságot mellettem?

(Most is például sokan megkeresnek, de miután nem vagyok hajlandó egyből az ágyukba ugrani, faképnél hagynak és többet nem is keresnek. Pedig mindenkivel tisztázom a legelején, hogy nem "olyan" nő vagyok.)

Ne is reménykedjek normális párkapcsolatba? Már minden csak a szexről és a testiségről szól? És minden férfi (tisztelet a kivételnek) valóban ennyire hűtlen lenne?