Szemét dolog olyan lánnyal kikezdeni, akinek barátja van?

Szerintem nem szemétség. Ha a páromat megkörnyékezi valaki és ő lekoptatja, akkor ez van, még örülök is neki, hogy jött a kísértés és ő még is engem választott. Ha ilyen könnyű lenne őt elvenni tőlem, akkor pedig elengedném, menjen. Nem mindegy, hogy ez viszi, vagy majd a következő?

Egy valamit várok el, az pedig a hűség. Ha a párom megcsal, azt nem tudom megbocsátani, ez van. Megbocsátom, ha elhidegül tőlem, őszinte, elhagy és másnál keresi a boldogságot, de ha kijátszik a hátam mögött azt nem!

Én tehát azt javaslom neked, hogy próbálkozhatsz ugyan, de a lelki oldalát próbáld ennek megragadni és ne az ágyadba vonszold be, mert igen, azt gerinctelen dolognak tartom, iszonyatosan megalázó a másik fél számára!

Hogy elmeséljem a történetemet: van egy nagyon jó barátom évek óta és egy párom két éve. Úgy fél éve volt egy mélyebb pont a kapcsolatunkban, amikor ez a srác barát elérkezettnek látta a pillanatot arra, hogy bevallja, valójában többet érez irántam és rajtam áll minden. Ahogy teltek a hetek és végig gondoltam, rájöttem hogy gyakorlatilag ő sem volt számomra közömbös sosem, csak valamiért megmaradtunk egymásnak a barát zónában. Iszonyatos fejfájást okozott, rengeteg álmatlan éjszakával, a lehető legrosszabbkor állt ezzel elő, könnyen elbizonytalanított, még is a páromat választottam, pedig akkor "megnyerőbbnek" tűnt az új, mint a régi helyrehozása.

Mi ezt megtudtuk beszélni és letudtuk zárni. Mindezek ellenére továbbra is jóbarátok vagyunk, csak megkért, hogy egyértelműen mondjam a szemébe azt, hogy NEM szeretnék tőle többet. Jó volt, hogy nem nyomult, nem próbált belőlem több testiséget kifacsarni, egyszerűen elmondta az érzéseit, megbeszéltük, átrágtuk többször is és időt hagyott, hogy döntsek, majd ismét átbeszéltük, hogy miért is döntöttem így.

Nem bántam meg azt sem, hogy ő őszinte volt és azt sem, hogy én a párom mellett maradtam. A páromnak sem lehet kifogása, nem játszottam ki és nem aláztam meg a háta mögött sosem!