Miért van az, hogy amikor végre valakivel komolyra fordulna a dolog, én megijedek és ellököm magamtól?

Kb. 12 éves korom óta az első barátomról ábrándoztam (őszintén, ki nem?), aztán 15 éves korom körül már nem igazán érdekelt, és letettem arról, hogy nekem valaha is lesz valakim (tudom, hogy ez így nevetséges, utólag szerintem is, de akkor komolyan gondoltam, és nem vágytam rá többé, hogy legyen valakim, gondoltam majd jön magától) és most 17 éves vagyok (még mindig nem volt senkim), de most párszor lett volna rá lehetőségem, vagyis lehetett volna belőle valami, de én beijedtem, és szépen elhidegültem... És tudom, hogy ez azért van, mert félek... félek egy komoly kapcsolattól. Csak azt nem, hogy miért, és hogy ugye ez fog változni?

Azért meséltem el ezt az egészet, mert régebben mindig úgy gondoltam, hogy én elég érett lennék egy kapcsolathoz, és most meg mégsem? Visszafejlődök vagy mi? :D