A mai nők miért nem akarnak családot, gyereket?

Mert el kell tartani.Amit valljunk be a mai világban egy átlag embernek nehéz.

Amúgy nem minden nő ilyen.

Miért? Azért mert "törődj magaddal" életet él mindenki. Átalakult a világ, az emberek sokkal önzőbbek, mindenki csak önmagáért akar élni. Bulizni, szórakozni, pasizni, csajozni, feszíteni, mutatni a külvilágnak, csillogni, luxust hajszolni. Ez most a trend. Ebbe egy gyerek nem fér bele, az csak nyűg és felelősség. A demográfia meg romokban, mert már csak a kokerók vállalják a gyerekeket tucatszámra. Kíváncsi leszek, hogy 10-20 év múlva hogyan fog állni ez az ország népességügyileg is.

26F

Igaz, én még csak 23 vagyok, de egyenlőre csak egy gyereket szeretnék majd. Én azon az elven vagyok, hogy legyen 1 gyerekem, de annak megtudjak adni mindent amire szüksége van/lehet. (Itt persze nem elkényeztetésre gondolok, hanem ruházat, iskoláztatás és hasonlók).

És esetleg ha majd elmegyek dolgozni és úgy látom, hogy a párom és az én fizetésem is megengedheti, akkor fogok esetleg úgy dönteni, hogy majd 2.

Tanultam a "saját hibámból", nekem is van egy nővérem, Ő mindent megkapott, fizették neki még az egyetemi féléveket is, ám egyszer csak anya munkanélküli lett - immáron már évek óta - és én egy fityinget sem kapok már nem is tudom mióta...Nem hibáztatom Őket emiatt, de így diákhitelre kényszerültem - én is fősulis vagyok - és ha azt vesszük abból élek. Itthon csak enni kapok, a többi szükségletet - ruha, bérlet, könyvek, stb. - magamnak kell megvennem.

Így ezért döntöttem úgy, hogy egyenlőre egy gyerek, de majd ha elmegyek dolgozni majd kiderül, hogy mi lesz.

Inkább legyen egy, aki biztos anyagi háttérben nő fel, mint kettő, és választanom kelljen, hogy melyik mit kap meg és a másik mit nem.

Egyenlőre ez az álláspontom.

Ennek elég sok oka lehet... Egyrészről, manapság már a legtöbben diplomát akarnak, mert akkor biztos jó állásuk lesz, stb. Mire elvégzik az egyetemet (alap- és mesterképzéssel együtt, mert az alap manapság nem sok helyre elég) addigra már vannak kb 25-26 évesek, akkor dolgozni is kellene, elvégre 1. tapasztalatot kell szerezni, 2. a semmire nem lehet alapozni, előbb ki kell építeni egy viszonylag megbízható egzisztenciát, ezeken kívül pedig meg kell találni azt a partnert, aki nem hagy ott fél év után...

Másrészről meg ott van az, mint már előttem is mondták, hogy sokan túl önzőek ahhoz, hogy gyerekük legyen, csak nyűgnek érzik.

Én most, 19 évesen úgy vagyok vele, hogy mindenképpen szeretnék minimum 2 gyereket, de előtte szeretném megteremteni a megfelelő körülményeket. Azt is biztosan tudom, hogy az 1. gyerekemet 30 éves korom előtt szeretném megszülni.

Persze, én itt most nem akarom "osztani az észt", én még nyilván elég tapasztalatlan vagyok ezen a téren is, de most így látom ezt a dolgot, persze ez a későbbiekben még változhat. :) 19/L

A 4. válaszoló leírta amit én is szerettem volna.Ismételni nem fogom. Jó magam és a férjem 3 gyereket nevelünk,tisztességgel,becsülettel,úgy gondoljuk mindent megadunk Nekik,sokat beszélgettünk már egy 4. babán,de még csak a hosszú távú tervben van benne,majd kiderül mit hoznak az előttünk álló évek.Mindenesetre,megtaláltam a ,,másik felemet,,akinek ugyan úgy a család a MINDEN,és a gyerekek.Olyas fajta élet érzés kell hozzá ,ami természetesen nem mindenkiben lelhető fel.Pálcát nem török egyik gyermektelen pár,illetve 1 gyereket nevelő fölött sem,de annyira meg sem tudom érteni a döntésüket,úgy ahogy ők se minket.Örök vita ez.

29 éves nagycsaládos anyuka

Mert nyűg és felelősség,meg zseton rengeteg,plusz nem tudsz olyan szabadon élni.

Én pasiként mondom tuti még 15-20 évig nem akarok pulyát.Én is úgymond önző vagyok karriert,csillogást,villogást,Bömöst,csajokat,utazgatást,vezetői karriert akarok,ezek legyenek meg,meg igazi jó baráti kör,aztán na akkor jöhet a gyerek.Addig szó se lehet róla,ezért se merek komoly kapcsolatot mert ha bejelentem,hogy én minimum 40-46 évesen akarok majd apa lenni,akkor nem hiszem,hogy tolerálnák,de ez van akinek nem tetszik az mehet.

25Ffi