Baj, ha egy harmincas férfi családot, gyereket szeretne, de a negyvenes nőkért rajong?

36 éves vagyok, nőtlen, és keresem életem párját. Az eszem azt diktálja, hogy keressek egy 30 körüli lányt, akivel ha minden stimmel családot is alapíthatok. Ezzel a korosztállyal viszont egyszerűen nincsen szerencsém. Akikkel találkoztam, vagy túlságosan komolytalanok, vagy beképzeltek, elkényeztetettek (nem hajlandók a legcsekélyebb mértékben sem alkalmazkodni, de elvárják, hogy körülöttük forogjon a világ), illetve inkább egy jövőbeli családfenntartót keresnek, mint lelki, szellemi társat. Randik során a beszélgetéseink görcsösek, érelemmentesek, tényszerűek, és a lányokon sokszor érzem a fásultságot, vagy éppen az anyagias álomvilágot, és a valóságtól való teljes elrugaszkodást. Ennél fogva pillanatok alatt megszületik bennem a döntés, hogy a hátam közepére sem kívánnék ilyen társat.

Ezzel szemben az érett, komoly, ám fiatalos külsejű, nyitott és aktív negyvenes nőkkel pillanatok alatt kapcsolatot tudok teremteni, hamar kialakul köztünk az összhang, a beszélgetéseink lazák, kötetlenek, témáink szerteágazóak és bizony az ágyban is fantasztikusak. Ők is megvadulnak értem, hihetetlen szenvedélyeseket és hosszasakat tudunk szeretkezni. Sokkal többet nyújtanak, mint unalmas, fiatalabb társaik, akik legfeljebb a gyerekvállalás kedvéért lennének hajlandóak ágyba bújni.

Pillanatnyilag a józan ész és az érzéseim közt hezitálok. Hosszú távon csupán egy tartalmas, lelkileg, szellemileg és szexuális téren is eseménydús kapcsolatot tudnék elképzelni, nem csupán egy külvilág felé feldíszített, belül viszont üres és silány kirakatot. Ki lehet törni ebből a dilemmából? Szerintetek mi a helyes út?