De akkor miért kell szakítani? (bővebben lent. )

Hmm... látod ez egy jó kérdés. 3 éve vagyok együtt a párommal, nagyon szeretjük egymást. Kb. hatszor "szakítottunk2. 1-2 hétig tartottak. Egy éven belül, nagyon zűrös volt. Tudom, ezt nem lehet annak nevezni, de nekem maga volt a pokol. Legutóbb volt egy másfél hónapos szünet. Kb egy éve. Újra összejöttünk, és jobb, mint valaha. Hihetetlenül jó, imádjuk egymást. Semmi probléma nincs, néha veszekszünk, vagyis inkább vitatkozunk fikarcnyi dolgokon, amik tényleg másnapra elfelejtődnek kb. És mondom, annak már egy éve. Felpezsdült az egész. igaz, hogy majdnem belehaltam a fájdalomba, annyira szar volt az a másfél hónap, de utólag, megérte. nem mondom azt, hogy ilyesmiben reménykedj. Én pár hétig reménykedtem, aztán feladtam, de magam előtt sem tudnám letagadni, hogy legbelül mindvégig vágytam vissza.

Ja, és bárhányszor csak elváltak útjaink, ő kezdeményezett. Én még soha nem szakítottam senkivel, előtte nem is volt barátom. Azt sem tudnám, hogy kell, és soha nem is fordult meg a fejemben, úgyhogy el sem tudom képzelni, milyen lehet. Szóval a kérdésedre ugyan nem adtam igazi választ, de nem vagy egyedül az értetlenkedéssel. Annyit tudok, hogy ezek a kisebb szünetek, meg főleg ez a nagyobb, végül nagyon pozitív hatással lett ránk. Nem gondoltam volna, hogy visszajön hozzám. Azt hittem, örökre lezárt. De most már el sem engedne. És tudod, ez egy példa, hogy kár lett volna örökre lezárni a dolgokat. Mindez két emberen múlik, ez az egyetlen "kis" bökkenő. :/ Szóval, a kérdésed már sokszor tettem fel önmagamnak, tehetetlenül állva.

De drukkolok neked, hogy végül rendbe jöjjön.

Szia!

Ha egy kapcsolatot meg kell menteni, akkor mindkét fél tegye, ne csak az egyik. Benne van a pakliban, hogy "kutyából nem lesz szalonna". Tehát lehet hogy egy pár hétig-hónapig jó minden, de aztán visszatérhet a régi. De ez nem törvényszerű!