Talán kuszának tűnik, de ti h látjátok?

Mondd el a barátodnak, hogy mire vágysz. Ez a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás.

Én amúgy azt mondom, hogy legyél olyan amilyen vagy. Hosszú távon nem tudod megjátszani magad úgysem.

Elsővel egyet értek.

Figyelj ha nem jó a kapcsolat lépj ki belőle,ha szereted beszéljétek meg.Nem kell a pincsi kutyát játszani aki ugrik máris a másik szavára,de az elérhetetlen király kisasszonyt sem.Mindkettőtöknek kell tenni a kapcsolatért.A legfontosabb dolog a kapcsolatban a KOMMUNIKÁCIÓ.

Ne olyan kapcsolatra vágyj, ahol a másik rajong érted. Az ilyen kapcsolat soha nem lehet jó. Egyik félnek sem kell "küzdeni" a másikért. Fontosabb a kölcsönös megértés, megbecsülés. Ha megfojtod a szereteteddel, akkor előbb utóbb besokall, és ott hagy.

Nem csak ő, de egy másik férfi is.

Az önbizalmad másképpen erősítsd.

Az önbizalom hiányod ne így akard megváltoztatni.

Szia!

Ugyan ebben a cipőben járok, mint Te. Mintha én írtam volna, hogy milyen voltam. Önbizalom hiányos, és ugyan úgy arra vágytam, hogy a párom rajongjon értem.

Nálunk viszont el is fajult a dolog, mert nem elég, hogy erre vágytam, és ragaszkodó voltam, még pánikba is estem, mikor a múltjáról, az exeiről mesélt. Képes voltam kiakadni olyan dolgon, hogy mikor mesélte, hogy egyszer szakítás után összefutott a volt élettársával, (akit rajta kapott otthon másik pasival az ágyban, ezért lett vége a kapcsolatnak, kidobta), és a csaj sértegetni kezdte az utcán, ő meg lerángatta róla a kabátját, hogy azt ő vette neki - én ebből kiragadtam azt, hogy annak vett kabátot, én meg még egy ruhadarabot sem kaptam tőle, engem akkor nem szeret annyira, mint azt a nőt. Olyan szinten felpörögtem, pánikoltam, hogy először csak mindig az exeivel ba..ogattam a páromat, pl.: "hívd fel az exed, az biztosan nem sózta el a levest", stb. majd egyik nap sírva pakolni kezdtem, hogy elmegyek, és ráborítottam mindent, ami fáj nekem. Csodálkozva nézett rám, és akkor mondta ki, hogy neki még soha nem volt olyan jó senkivel, mint velem, még soha nem szeretett ennyire senkit, mint engem, és nagyon boldog velem, és azt hitte, hogy vagyunk annyira, hogy én ezt tudom, nem kell mondani, és hogy nyugodtan elmesélheti a múltat is, mert tudni fogom, hogy én vagyok "A NŐ". Azóta nem beszélünk az exekről, kitöröltük őket a FB-ról is, mindig megdicsér, türelmesebb, és kedvesebb, jobban kimutatja, hogy mit érez irántam.

Az kellett csak, hogy elmondjam neki, hogy mi fáj, és mi hiányzik. Később még nyugodtan, veszekedések nélkül is párszor átvettük a dolgokat, és kiderült, hogy ok nélkül pánikoltam, és rosszul fogtam fel dolgokat. Elmondhatom, hogy pár hete nagyon boldog vagyok.

Ha nem vagy őszinte a másikhoz, hiába is kezdesz másik kapcsolatot, ugyan így fog végződni. Mert Te nem tudsz megváltozni, csak javítani magadon, és ehhez kell, hogy a másik is partner legyen.

Igaza van a 8-asnak!

Minél előbb mondd el a párodnak, hogy mi bánt. Ne őrlődj feleslegesen, mint én anno. Hetekeig, sőt hónapokig gyötrődtem, hogy mikor és hogyan mondjam el a páromnak a sérelmeimet. Nem éri meg húzni az időt, tapasztalat!

Legyél bátor! Ha szereted, mondd el neki, beszéljétek meg. Ha ő nem szeret eléggé, és emiatt elhagy, akkor meg örülj, hogy mielőbb kiderült. Drukkolok!

8-as vagyok..

Igen, én is így gondolom, mint az utánam szóló. Nem szabad halogatni, mert mindig rosszabb lesz. Bátorság kell hozzá, de jobb, ha elmondod őszintén, hogy neked erre, és erre van szükséged a boldogsághoz. Ne félj neki elmondani azt sem, hogy "Igen, önbizalom hiányos vagyok! Segíts!!!"

Sokszor ez az állapot párosul a féltékenységgel is. Egy idő után az ember hajlamos belelátni dolgokat a kapcsolatba, ami nincs is, csak a mi fejünkben, félelmeinkben. Ha ezen változtatsz, és a párod támogat, elmúlik a fojtogató ragaszkodás. Ne várd meg, míg rosszabb lesz a helyzet! Jusson az is eszedbe, hogy a legtöbb pasi úgy van vele: "Azért nem mondom minden nap, hogy szeretlek, mert egyszer már mondtam, és ha ez változna, akkor majd szólok." :)))