A férjem eléggé nagyképű lett. Csak neki lehet igaza és nem ismeri be az ellenkezőjét! Ti hogy látjátok?

A férjemmel 7 éve vagyunk együtt ebből 2 éve vagyunk házasok. Az én fiamon kívűl van egy közös is. Viszont a gyerekekhez nincs türelme, játszani a fiammal szokott de a kisebb is igényelné....akárki felidegesíti velem hőzöng aztán a gyerekekkel. Nincs semmi türelme, semmi kitartása a dolgokhoz. 6 hónapja külföldön élünk, ezt a döntést kiköltözés előtt ketten hoztuk meg. Mégis egyre többet vágja a fejemhez hogy én akartam. Az anyjáék a kezdetektől áskálódnak, gúnyt űznek belőlem és rajtam kívül a fiamat is a szájukra veszik, mondván nem a férjemtől van, aki egyébként sajátjaként fogadta el. A sógornőm, sógorom, anyósom mind a hátam mögött kritizál, szemtől szembe persze kedvesek. Volt idő mikor a férjemet úgy rángatta anyósom mint a bábut. Ennek hamar véget vetettem és azóta nincs ez. De helyette van hogy nem áll ki mellettem, csak vállat von hogy mit foglalkozok ilyen sértésekkel. Ő is elég gyakran megbánt, nem is kicsit, annyira hogy a sírás kerülget. Én nagyon sokat segítettem a családjának annak ellenére hogy állandó vitáink voltak. Nem várom hogy megköszönjék, csak őszinteséget. mást nem. A férjemmel megbeszélni lehetetlen bármit is. A dolgokban csak azt látja hogy én mindenért hibás vagyok, mindent oldjak meg, mindig én csinálom amit nem kell. Ha rám förmed és nem hagyom magam azzal jön hogy én milyen bunkó vagyok és fejezzem be mert én kezdtem. A családomat szidja mindig pedig soha nem ártottak neki. Nagyon egyedül érzem magam. Ha kérdezi mi bajom, már el sem kezdem mert úgysem látja be ha hülye volt. Legutóbb is: -Igen? Megbántottalak? Nem érdekel, te hányszor bántottál már meg?

Holott kiprovokálja a vitát és mint az oviban. Inkább tükrözi rám az ő tetteit, mondatait mintha én mondtam volna vagy tettem volna, minthogy beismerje ha bunkó volt. Szinte bármit megtesz csakhogy neki legyen igaza. Nem tudom mit tegyek mert elég idegesítő mostmár minden nap azon totózni éppen milyen hangulata lesz.