Ennyire gerinctelen hogy lehet valaki?

Több éves párkapcsolatom van, együtt is élünk. A társammal egy ideje megromlott a viszonyunk, többször jeleztem hogy jobban figyeljen rám, többet törõdjõn velem, mert magányosnak érzem magam mellette. Semmi változás nem történt. Pár hete megismerkedtem egy férfivel. Feltünt hogy bámul, de azt gondoltam ez is egy szélhámos, nem is foglalkoztam vele. Pár szót beszélgettünk, majd egy közösségi oldalon bejelöltük egymást. Én ennyivel le is tudtam ezt. Csakhogy a közös ismerösünk mondta hogy èrdeklödött irántam, a magánèletem iránt. Meg lett neki mondva hogy van valakim. Erre olyanokat mondott hogy elsö látásra belém szeretett (nah jah...), stb. A kõzös ismerösünktöl megkérdeztem hogy ö ugye nöcsábász? Azt a választ kaptam hogy nem. (évek óta ismerik egymást) Elvált, vannak gyerekei. Lényeg, hogy elkezdett nyomulni, pl: költözzek hozzá, döntsem el hogy kit választok. Megmondtam neki hogy nem is ismerjük egymást, semmi nem is törtènt köztünk, hogyan gondolja azt hogy döntsek? Lényeg, hogy igen, jó esett az amiket mondott. Nem hittem neki, de oldotta a társas magányomat, és elkezdtem érezni valamit. Meg is inogtam. Soha így még nem voltam, hiszen ott az élettársam, aki akármilyen is, felelösséggel tartozom iránta. Szóval mivel másik városban lakik, így telefonon ès neten tartottuk a kapcsolatot. Aztán egyik nap még minden rendben volt, másnap pedig nem is keresett. Szeretném hozzátenni hogy megkérdeztem töle, elfogad-e így is, amilyen helyzetben jelenleg vagyok? Egy szóval sem mondta hogy nem. Tehát egyik percröl a másikra eltünt. A közös ismerösünktöl tudtam meg az okot: neki egyedülálló kell, olyan aki "azonnal" hozzá is költözik, és nem akar szétszedni egy kapcsolatot. Nem értem, velem ezt mièrt nem közli a mai napig, és miért nem volt ez neki gond, amikor tudta hogy nem vagyok egyedülálló? Akkor mi értelme volt ennek az egésznek? (semmilyen testi kapcsolat nem volt köztünk)