Elvárhatom a páromtól, hogy megváljon a kutyájától, mikor hozzám költözik, ha a fiam súlyosan allergiás rá?

Nálatok a kommunikációban és a jövőtervezésben is hatalmas gondok lehetnek.

Egyszerűen nem értem, hogy eljutott a kapcsolatotok az összeköltözésig, és nem tudtátok azt egymásról, hogy a gyerek kutyaallergiás, ill. a párod kutya szerető ember.

Ha ez korábban kiderül, akkor már korábban tudtok másként tervezni.

Azért nem kicsit ráz a röhögés a gép előtt ilyenkor... A körülöttem lévő, és az itt olvasott párkapcsolatok szinte mindegyike totális kommunikációs kudarc: nem mondják ki és nem néznek szembe a problémákkal, nem ismerik fel, mi a baj kettejük között, csak erőltetik a turbékolást. Erre most idejön mindenki, és osztja a kérdezőt, mert nem derült azon nyomban, hogy a kutya és a gyerek összeférhetetlen... No comment.

Úgy őszintén: mégis ki a francnak esik le a randizás alatt ez probléma? A fazon nyilván nem untatja a nőt azzal, hogy mennyire képtelen lemondani a kutyájáról, a nő sem fogja azzal traktálni a fickót, hogy a gyerek allergiás a kutyaszőrre, mert alapesetben ezek teljességgel lényegtelen információk. Ez tízből kilenc alkalommal csakis akkor merül fel, amikor az összeköltözésen kezdenek gondolkodni - ahogy most is -, mert egészen addig mindezek irreleváns tények, maximum egy sherlocknak tűnnek fel. Az osztás akkor lenne jogos, ha összeköltöztek volna, és akkor kezdenének azon dilemmázni, hogy mi lesz a kutyával. Így abszolút természetes.