Elvárhatom a páromtól, hogy megváljon a kutyájától, mikor hozzám költözik, ha a fiam súlyosan allergiás rá?

Máshogy tenném fel a kérdést:

Elvárhatja a párod, ha hozzád költözik, hogy a kertben elkülöníts egy kis részt a kedvenc kutyája számára?

Én megértem, hogy neked anyaként a gyereked a legfontosabb, de ha szerelmes vagy a párodba, akkor talán figyelembe vehetnéd az ő érzéseit is. Nálunk is családtag a kutyusunk, el sem tudnám képzelni, hogy bármiért is megváljunk tőle, ha allergiásak lennénk, akkor sem. A párom az utcáról mentette meg (elütötte egy autó, mindenki leszarta az úttesten heverő kutyust, páromat leszámítva), iszonyatosan hálás azóta is, pedig évek óta velünk él. El sem merem képzelni, hogy kikészülne, ha csak úgy eltűnnénk az életéből.

Panelben laktok? Mert úgy necces a helyzet, de ha van udvar, akkor mi a gond? Meg kell szoktatni a kutyussal, hogy nem mehet be, és probléma megoldva. Vagy nem költöztök össze, ha annyira szeretitek egymást, akkor talán kibírjátok így is, mert ez elég patt helyzetnek tűnik, ha nem tudtok megegyezni.

Szerintem te nem vagy kompromisszumra hajlandó. Választás elé állítod. Vagy te, vagy a kutya.

Közben ott a kert. Miért ne lehetne ott a kutya?

Egyébként, amikor összejöttetek, akkor nem tudtátok, hogy eljön ez a helyzet?

"Miért ne lehetne ott a kutya? "

Szerintem az, hogy a gyerek komolyan allergiás, egy elég komoly ok. Én sem tömnék ezért gyógyszerrel egy gyereket.

"Egyébként, amikor összejöttetek, akkor nem tudtátok, hogy eljön ez a helyzet?"

Hát azért lássuk be, te sem úgy keresel párt, hogy "ajjaj, ennek nincs jövője, mert nem költözhetünk össze, mi lesz a kutyával".

Nem akarok szorszalhasogato lenni, de a parodnak a kutya a hobbija, es te sokaig nem tudtal rola? Erdekes.

Persze, elvarhatod. Barmit elvarhatsz. Hogy belemegy vagy sem, az meg kiderul.

Akkor a válasz:

Nem, nem várhatod el tőle, hogy megváljon a kutyájától.

De ő sem várhatja el tőled, hogy egy allergiás gyerek közelébe vigyen kutyát.

Ha én lennék a helyedben, a kutyát beengedném az udvarra, max. a ház előtt parkolnék, nem a garázsban. De én kutyás vagyok, másként gondolkodok.

Én így nem költöznék hozzád, megpróbálnék keresni egy olyan házat, melynek nagyobb az udvara, és a kutyám is jól érzi magát.

De tényleg nem értem, hogy nem merült fel ez nálatok korábban. Nálam a kutya a házban él (ház nagy, kutya kicsi). Páromnál szigorúan házon kívül. Már elég korán felmerült köztünk ez a kérdés, és akkor megmondtam neki, hogy én csak kutyával vagyok. Így most, összeköltözéskor fel sem merül a probléma, hogy a kutyám a házban lakik (hálóba kutyuli sem jöhet be, a nappaliban van a kis kuckója).