Betegesen féltékeny vagyok, pedig semmi okom nincs rá, miért lehet ez?

Tanácsot nem tudok adni neked, és még érdemi választ sem, viszont én is ilyen vagyok, és félek, ha lesz egy komoly kapcsolatom akkor is ilyen maradok.

Jelenleg szerelmes vagyok valakibe úgy érzem, és én is betegesen féltékeny vagyok.

(De ez a kapcsolat teljesen reménytelen, mivel egyrészt 15 év korkülönbség van köztünk, másrészt családos ember)

És nem csak a feleségére (sőt, valamiért rá a legkevésbé :D) féltékenykedek, hanem minden egyes nőre akihez hozzászól, akivel beszélget, ha nevetgél valakivel - hiába tudom, hogy nincs és nem is lehetne köztük semmi - felrobbanok, és olyankor egyenesen gyűlölöm őket, pedig semmi jogalapom nem lenne rá. De már az is felidegesít, ha valaki megjegyzi, hogy jóképűnek tartja, vagy ilyesmi, jobban esne, ha rondának neveznék, komolyan.

Szóval a lényeg, hogy szánalmas vagyok :D

Nekem tuti, hogy az önbizalmammal van gond, és biztos vagyok benne, hogy ha lenne egy megbízható barátom, akkor is leginkább emiatt féltékenykednék. Valahogy nem tudnám elhinni, hogy létezik pasi, aki beéri velem.