Úgy érzem már nem szeretem. Van így értelme?

Lassan 3 éves kapcsolat,úgy érzem már egy féléve,hogy egyre kevésbé szeretem.

Kínoz ez az érzés de nagyon.Mert akarom szeretni,mert olyan rohadtul tökéletes lehetne az életem,ha ugyan úgy szeretném mint 1 éve.Mintha elvágták volna bennem,holott nem történt semmi rossz,semmi durva veszekedés közöttünk.

Zárkózott férfi, soha nem voltak nagy érzelmi kirohanásai felém,de tudom,hogy szeret,de egyszerűen Ő ilyen,nem mondja amit érez,viszont érezteti.

Kb. féléve nyomom el magamban.Egyre kevésbé hiányzik,és már nem érzem azt a lüktetést amit eddig ha átölelt.Nem érzem azt a hiányt amit eddig amikor nem látom pár napig.

Régóta beszélem magamnak,hogy ez biztos nem így van,érzem én,csak most nagyon zsúfolt az életem,de úgy érzem csak elnyomom magamban a dolgokat.

Első kapcsolatom.1 évvel ezelőtt emlékszem,hogy annyira szerettem,ölelgettem állandóan,vágytam arra,hogy öleljem,de most már nem,és mindjárt sírok.

Nem akarom megbántani,és mindenünk közös.

Az egész életemet ráépítettem eddig,a barátai az én barátaim lettek ( nincs is nagyon barátom az ő barátain kívül).Szóval nem tudom már milyen nélküle,hogyan kell nélküle élni.

Nem tudom mit tegyek.Nem tudom,hogy ez csak valami átmeneti hülyeség-e nálam,vagy nem.Nem tudom megbánnám-e,hogy szakítok vele,vagy nem.

És iszonyatosan haragszom magamra,hogy nem úgy szeretem már ahogy régen,és nem tudom,hogy miért.

23/L