Van aki ezt így éli még meg? Aki igen annak milyen így élni és mi lehet ennek a vége? Többet élsz vagy kevesebbet így?

29 éves fiú vagyok. Régen a mindenem volt a NŐ. Párkapcsolat, szerelem, szex, romantika, ilyesmi. Ó, nagyon vágytam rá. Változtam az évek során, szóval változott a stílusom, hozzáállásom, kisugárzásom. Sok lánnyal megismerkedtem, tehát vannak tapasztalatok de inkább rosszak, sőt... na 6-7 éve eljutottam egy pontra. Azon gondolkodtam, hogy ha én változtam az évek során de a vége mindig szívás volt, akkor itt valami bibi van. Aztán oda jutottam, hogy két dolog volt állandó a nőket illető szenvedéstörténetem alatt: az arc és a pénztárca mérete. Persze hallottam sokaktól, hogy ó ez nem a minden hanem az önbizalom, hozzáállás stb. is számít nagyon - hülyítésnek tartom ezt. Körülnéztem mindenfelé és szerte azt láttam, hogy igenis a pénz és az arc a legfontosabb. Tehát olybá tűnik tökmindegy mit csinálok - ha véletlenül lehánycsizok egy csajt, egy szót sem szólok hozzá, vagy kedves vagyok vele esetleg jópofán próbálok beszélgetni vele - a végeredmény szempontjából teljesen mindegy. A méretes közöny elkerülhetetlen lesz és erre nem találtam tényleg más magyarázatot csak az arcot és a pénzt. Ez nem önsajnálat, hanem sok-sok tapasztalat. Tehát elkezdett zavarni ha a baráti társaságban nő jelent meg és elkezdtem imádni a sört. És általában véve nagyon jó inni, strandolni, bulizni csajok nélkül, haverokkal. Általában..mert azért csak van egy-két kellemetlen érzés ha egy párt látok, mert azért vannak ösztönök. Na jó ittasan azért bepróbálkozom pár nőnél eleve tudva a végeredményt aztán jót nevetek az egészen. Tehát a hét öt napján kb. jó ez így de néha rossz érzésem van. A haverok meg szépen elkezdenek párkapcsolatban élni, aztán házasság, gyerek és fogynak az egyedülállóak a hétvégén. Van még valaki ebben a helyzetben? Csajok ne írjanak, a rizsa nem érdekel.