4 év után vége a párkapcsolatomnak. Állandóan visszatér a remény. Hogyan heverjem ki? (F/24)

Hónapokig én is is ugyanebben a helyzetben voltam..

Ráadásul az én exem még direkt adta is alám a lovat, nem merte megmondani az igazat hanem helyette "majd meglátjuk" "talán" stb volt...

Szerintem rájött, hogy igy előbb megszabadul tőlem.

Én már a reménynek a szikráját is elengedtem, majd egy idő után nálad is eljön ez a fázis..

Addig sajnos teljesen normális, hogy minden apró fűszálba belekapaszkodsz. Én még a kemény elküldést is megmagyaráztam magamnak úgy hogy reménnyé változott. :D

Ezt nem lehet örökké, meg fog szűnni ahogy halványul a másik emléke. 25/L

Amúgy könnyen lehet, hogy visszajön. Akár évekkel később. Ezt a "kiskaput" hagyd meg a szívedben, de ne eszerint élj, ne várd csak bízz és higyj csendben, magadban. Ismerkedj, próbáld meg elfelejteni és találni mást helyette. Sok olyan van, hogy mikor már nem is várnánk, a semmiből felbukkan. De el kell engedni. Had szárnyaljon. Találja meg a helyét az életben. Ha dolgotok van egymással az útja úgyis visszavezeti hozzád. Ez ellen nem tehet semmit.

A közös kapcsok mindenképpen reménykeltőek mert sokakat visszahúznak. Az én környezetemben nincs is olyan pár aki ne kezdte volna újra. Ezért nem tudtam sokáig én sem elhinni, hogy nekünk tényleg vége.. :(

Az én szívemben mindig lesz helye, ha úgy döntene visszajön. Nem érte és körülötte élek, a szívem mélyén őrzöm az emlékét és a reményt, hogy talán látom még az életben. Ha régi ismerősként is de talán felbukkan még. Óvó, gyengéd szeretettel figyelem a lépéseit és bizom abban, hogy a sors visszasodorja hozzám. Azt hiszem ezt jelenti az elengedés, az elfogádás. Tovább kell lépni mert tudjuk, hogy mi megpróbáltunk mindent. (én tényleg a végsőkig elmentem őrült dolgokat tettem meg érte- már hülyének nézett mindenki-)

Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. Gondol és vigyáz rá. Akit nagyon szeret. Gondolataival. Érzéseivel. Szívével. A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád.

Létezik ilyen szeretet.