Örökre vége? Vagy van még remény számomra?

Én tudom, hogy a barátai fontosabbak neki, de már nem zavar, mert a barátaim nekem is fontosabbak. Szóval ha a barátnőm elkezd panaszkodni az anyjára msnen, ezzel párhuzamosan a volt barátom is rinyál, nyilván a barátnőmre fogok jobban figyelni. Ebből volt már konfliktusunk, de én ráhagytam annyival, hogy amikor nem vagyunk együtt, azt csinálhat, amit akar. (lányokkal nem xD) szóval ez így nem zavar.

Nálunk azért alakult ez így, mert a barátainkkal többet tudunk találkozni. (147 km-re lakunk egymástól, és havi 3-4 tali lehetne megoldott) Ezért törődtem bele, hogy nem én vagyok neki az első. Meg amúgy is szüksége van egy kis szabadságra, mert olyan lelkesen tudja mesélni, miket csináltak a haverjaival :) Ha neki ez kell a boldogsághoz, akkor legyen. Most nem járunk, de én szeretném újrakezdeni vele, és szerintem ő is, csak fél, hogy megint ugyanúgy végződik, mint 2 hete...Nem tudom, mivel tudnám meggyőzni, hogy meg tudjuk oldani.