Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi lehet az érzelmeimmel?
Sziasztok!
Év elején ismertem meg egy srácot,már az első találkozásnál izzott közöttünk a levegő,de végül is barátok lettünk.
Pár hónapja megkedveltem,egyszer fel is merült a téma,
hogy megpróbálhatnánk együtt,de mindig felmerült valami akadály,pedig anno mit megadtam volna,hogyha együtt lehetnénk,szépen lassan elkönyveltem magamban,hogy barátunk maradunk,lecsendesedtek az érzéseim.
Váratlanul bevallotta a srác,hogy nem bírja tovább,be kell vallania nekem,hogy egy ideje,már nem barátként tekint rám,és már a legelején megfogta őt bennem valami.
Összejöttünk,jelenleg 1 hetes a kapcsolat,jól érzem magam vele,hiányzik is,ha nincs velem,amikor mesélek róla családi körben,azt mondják,látszik,hogy szerelmes vagyok,de amit én hittem anno,hogyha összejövünk én halálosan bele leszek esve,ez elmaradt.
Olyan fura érzés,mintha elkésett volna a vallomással,
meg csalódott is vagyok,mert azt hittem nagyobb szerelmet fogok érezni,mert annyit szenvedtem miatta,de ettől eltekintve boldog vagyok,jó vele,hiányzik,kedvelem,de nem mondanám magam szerelmesnek,bár külső szemek azt mondják,látszik rajtam.
Egyik pillanatban mosolyogva gondolok vissza az eltöltött pillanatokba,a másikban meg,biztos,hogy összeillünk-e,szóval olyankor bizonytalan vagyok.
Szóval jó minden,és mégsem,nem értem magamat,pedig örülnöm kellene 100%osan,hogy végre együtt vagyunk,de mégsem,mi lehet ez?
21/L
válasza: válasza: válasza:Szerintem kicsit el vagy tévedve. Én azt gondolom, hogy nagyon is gyakran megesik, hogy amíg nem jövünk össze valakivel, addig kb. az egekig emeljük a szívünkben, úgy oda vagyunk, hogy csak na... Aztán mikor megkapjuk, hirtelen elérhető a dolog, nincs meg a kihívás, a vágyódás, az érzelmi-szenvedés, csökken az "odavagyok-szint".
Szerintem ne ezzel törődj. Csak élvezni kellene a társaságát, nem folyamatosan agyalni.
Ha pedig azt érzed, hogy "nem erre számítottál", nem belé szerettél bele, csak valami elképzelt férfiba, akkor odébb lehet állni. Pápá
Köszönöm az eddigi válaszokat,ment a zöld kéz.
A harmadik válaszoló,a az "odavagyok-szint" résznél jól megfogalmazta a dolgot.
Igyekszem nem agyalni,hanem élvezni a társaságát,és akkor rendbe jön minden remélem. Solystan,legyen igazad :)
Szerintem ez minden párkapcsolat elején így van, még bizonytalannak érzi magát az illető. Egy kis idő kell neked, hogy jobban megismerd azt az oldalát, amint barátként nem láthattál, és hidd el, idővel erősödni fognak az érzéseid!
Szervezzetek minél tôbb közös programot, és utána már nem is fogsz ilyeneken gondolkozni.
Köszönöm neked is,hát igen vannak újdonságok,ami nem is baj,a közös programos ötletet/tanácsot meg,megfogadom,
úgyis vannak közös/kedvenc szabadidőtöltési programjaink.
válasza:Velem is így volt teljesen: mikor komolyabbra fordult a dolog, akkor meghátráltam. Viszont Ő kitartó volt, sokat voltunk együtt és rengeteget beszélgettünk, sokfelé mentünk. Ez 8 hónapja volt és azóta csak egyre szerelmesebbek vagyunk. Hidd el, ez Veled is így lesz.
(Egyszer elmesélte, hogy mindvégig érezte, talán jobban mint én, hogy milyen kétségek vannak bennem, és azt is tudta, mikor szerettem úgy igazán belé.)
Ettől függetlenül, szerintem jó is lehet az, ha a kapcsolat elején nem olyan "rózsaszín felhős" minden, így kiküszöbölhető probléma.
Utolsó,nagyon örülök nektek,még sokáig :)
Remélem majd idővel én is ilyet mesélhetek.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!