Elbizonytalanodtam, de vajon jogosan? Anyám vagy a barátom?

Pavel Proctor

Köszönöm! :)

Anyám 22 évesen ment hozzá apámhoz. 24 volt amikor engem szült. Azon a bizonyos találkozón a barátom is elmondta anyámnak, hogy bízzon meg bennem, tudni fogom mikor mit kell tennem, ha őt nem tudja elfogadni, nem baj, nem kell nekünk összejárni, de lazítson kicsit a köldökzsinóron.

Az, hogy felvág velem, azt ő is vállalja. Számára nagyon fontos a külső. A sajátja is. Maximalista mindenben, ebben is. Azt szokta mondani, hogy csak nagy parasztvakítás az, hogy a külső nem számít, a lúzerek mentsvára. Való igaz, ha nem úgy nézne ki ahogy, ha nem tagadhatna le simán 15 évet, én sem lennék vele. Ezzel érvelt ma is, amikor összekaptunk ezen a levélen.

A gyerek-dolgok az Achilles-sarok kettőnk között. Emiatt akarja inkább finanszírozni az albérletemet, semmint hogy arra a nyamvadt 2 hónapra odaköltözzek.

Ugyanakkor az is tény, hogy amikor összeszedtem egy hányás-hasmenés vírust, pont gyerekes hétvégéje volt, de este is felhívott, nekem meg hánynom kellett. Erre áthívta a tesóját a gyerekeihez és eljött hozzám, bevitt a kórházba és ott is maradt velem reggelig. Másnap hazavitte a kicsiket és visszajött hozzám. Pedig fertőző osztály, nem akarták beengedni, meg hogy ott maradjon.Amikor ki akarták tessékelni, a majdnem 2 méterével és 110 kilónyi izmával csendesen rámosolygott a tök bunkón rikácsoló nővérre, mondván, hogy "Dobjon ki!"

Köszönöm a válaszokat mindenkinek!

Nem akarok szakítani vele, de jelen pillanatban úgy érzem, hogy nem fogadhatom el az ajánlatát, hogy kifizeti az albérletemet csak ne menjek haza.

230 km-re leszünk egymástól. Eddig úgy terveztük, hogy maradok, hétvégente Balaton, júliusban megyünk Horvátországba, augusztusban egy motorostúrára. A gyerekek miatt nem költözhetek hozzá, mert 2-3 hetente egy hétvége az övé. Munkám is van, szerdán kezdhetek, ha maradok.

Anyám ezzel szemben szervezett július 1-től egy helyet nekem a mi városunkban, szerinte ne menjek a barátommal nyaralni, mert amit most nem keresek meg pénzt, az jövő tanévben hiányozni fog, miből fogok élni.

A kedvesem szerint egyszerűen csak éljük meg amit lehet, dolgozzak amennyit lehet, de ne tegyem tönkre magam. Azt mondja, ha hazamegyek sokkal nehezebb lesz minden, mert ő hozzánk nem jöhet, hétköznap nincs ideje (tényleg nincs) 230 km-eket autózgatni oda-vissza, nekem sem lesz lehetőségem menni, elúszik a nyaralás, a közös élmények, stb. Ha hétvégente mégis el tudna jönni, akkor aludjon szállodában, de anyám tuti nem fog belemenni, hogy én is vele legyek ott, majd csak konfliktus-konfliktus hátán lesz.

Félek, féltem magunkat. Mert ez a levél nagyon bánt, ugyanakkor amikor azt mondta nekem, hogy pont annyit élt házasságban amennyi éves én vagyok,s értsem meg, jobb ember mióta mi vagyunk, ezt most nem akarja elszúrni, de ígérni sem ígérhet semmit, akkor azt érzem, hogy igenis szeret, s ez felülír minden baromságát.

Pavel Proctor : Megint köszi és neked is jó éjt!

Annyi azért még hozzátartozik a dologhoz, hogy az bánt nagyon, hogy nem teljesen igazakat írt rólam. A 180/55/75C az 179/57 és van amelyik márkából tényleg kell a c, de általában (70%-ban) elég a B is. És hegyes az orrom, a járomcsontom meg szerintem elég széles, milliószorta jobb, stílusosabb csajok mászkálnak nálam az utcán. Azért tudom, hogy rólam írt, nem másról, mert a nevemet is megemlítette.

Kicsit olyan ez, mintha egy álomképet hazudna, amilyennek látni szeretne ő engem, de nem az vagyok. Csak 1 centi és 2 kiló, de igazándiból egy világ választ el attól amit ő írt. Olyan érzés volt, mintha egy butuska, "kis aranyos", azaz agyatlan szexbomba képével szeretne dicsekedni. Ami nem vagyok.

Anyu egyébként főiskolára járt, tényleg nem egyetemre és még fősuli alatt összeházasodtak. Akkoriban nem volt ritkaság.

Köszi mindenkinek!

Átbeszéltük a dolgokat, holnap hazavisz. Majd meglátjuk milyen 2,5 hónap lesz. Majd megoldjuk valahogy, beszél anyámmal is, hogy nyaralni el tudjunk menni.