2 gyerekkel párt találni?

Miért érzem úgy, hogy nem is a gyerekek kényelméért aggódsz, hanem csak a sajátodéért?

Apám jól keresett, de alkoholista lett, anya kidobta, mikor 2 évesek voltunk. Anya mindig dolgozott, most is dolgozik, igaz, nem 110-ért, csak 80-ért és akkoriban sem volt jobb a helyzet. De mindenünk megvolt, amire szükségünk volt. Nem a legjobb cuccok, de volt ruhánk, volt kaja az asztalon és anya normális életet élt. Inkább egyedül, mint valakivel, aki megnyomorította a családot. De nálad a válaszaid alapján inkább azt látom, hogy meguntátok egymást, egyik sem képes tenni a másikért, gondolom fiatalon házasodtál és fingod nincs arról, hogyan kell egy pasit megtartani, hogy a kapcsolat jól működjön és ne unjátok egymás halálra.

Hát tudod, sok sikert, bármi is lesz. De gondolj a gyerekeidre leginkább, ne arra, hogy most mit nem fogsz tudni megvenni magadnak, mert a férjed 300-as fizuja nélkül kell lenni.

17! tudom miről beszélsz, ezen én is túl vagyok, borzasztó

amit írtál, hát igen szexre gyorsabban találsz, csak ott vannak a gyerekek, na ezt megint nehéz kivitelezni,

nézd nem lesz könnyű, de ez ami van jelenleg elviselhetetlen N

"24-es, egyáltalán nem élünk nagy lábon! Lehet, hogy nem hiszed, de magamra egyáltalán nem költök, férjem kezeli a pénzt. (Indítottam is anno erről kérdést, mert minden forintért könyörögnöm kell neki.)"

A te fizetésed felett is Ő rendelkezik? Ez azért elég durva.

Egyébként sajnos be kell látni, az ápoló az nem olyan szakma amire egy életet, családot lehet alapozni. Egyedül meg lehet élni a fizetésből, na de család? Ez csak úgy működik, ha belemész, hogy teljesen ki vagy szolgáltatva a párod kénye-kedvének, amivel látom Ő jól vissza is él. És hiába mondják, hogy bezzeg külföldön egy ápoló is szarrá keresi magát, hiába kapp 5-ször annyit, amikor Londonban egy lepukkant ház heti (!) lakbére nem jön ki a te nettó 110 ezredből. Ez egy illúzió, ápolóként Londonban legfeljebb lepukkant veszélyes helyen élsz meg, vagy pedig vidéken a semmi közepén, de ott sem jómódban. Tehát, itt nem az országgal, a szakmával van a baj. A szakmával sincs semmi baj, tisztes becsületes szakma, de kisegítő szakma. Vagyis olyan, amire nem lehet családi életet alapozni. Nem bántásból mondom, nem akarlak elkeseríteni sem, egyszerűen ez a szomorú tény: ha te családot akarsz fenntartani, akkor vagy máshonnan kell pénzt kapnod, vagy muszáj vagy más szakmát kitanulni.