Miért utasítjátok el mereven annak a lehetőségét, hogy összejöjjetek egy cigánnyal, ha az normális?

Nézegettem ilyen kérdéseket gyakorin, és a válaszadók 90%-a azt válaszolta, hogy semmiképpen sem. De miért? Mi van akkor, ha az a nő/férfi teljesen normális, tanult, szerethető? Akkor sem? Mi van, ha beleszeretnétek? Tudom, ez "lehetetlen", de mégis, ha olyan a személyisége, ami annyira magával ragad, hogy el is felejted a származását, akkor mi van?

Igen, cigány vagyok. Biztos beképzeltnek tűnök, de nem tartom magam hülyének, ha minden jól alakul jövőre egyetemre fogok járni. Könyveket olvasok, klasszikus zenét hallgatok, és annyira műveletlennek se mondanám magam. Tisztességes vagyok, erkölcsös, érzékeny, segítőkész és odaadó. Úgy gondolom a humorérzékem is a helyén van. Szép egyáltalán nem vagyok, de talán még a bottal piszkálható kategóriába tartozom. Persze NEKEM IS számos hibám van, de ezek azért vannak, mert EMBER vagyok, nem pedig azért mert cigány. Semmi közöm a segélyekhez, a mónika sóhoz, a fukszokhoz, a rajoskodáshoz, semmilyen cigány dologhoz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy teljesen megtagadom a fajtámat, mert a normális cigányokkal semmi problémám nincs, de sem a kultúrálatlanságuk, sem a kultúrájuk nem passzol hozzám.

Miért indulok akkor hátrányból?