Lehet kiábrándulni anyagi okok miatt egy kapcsolatból?

Kérek mindenkit, hogy ne a rendszerben keressük a hibát. Való igaz, az ember annyit keres, amennyi a képességeihez képest jár, vagy amennyit ki tud harcolni magának.

Hogy máshoz is hozzáfűzzek néhány gondolatot:

Nem a méhem dolgozik, de a húszas éveink közepén/végén bizony megfordul a fejemben, hogy mi lesz, illetve, hogy mi nem lehet később. Ha vállalom ezt a szituációt, gyakorlatilag 10-15 évig eszembe nem juthat gyermeket szülni, nem csak azért, mert én tartanám el a családunkat, és nem mehetnék gyedre/gyesre, hanem mert nem is lenne HOVÁ gyermeket szülni.

Bánt, hogy ezerrel dolgoztam azért mindig is az életben, hogy majd megfelelő körülményeket biztosíthassak egy saját családra, és most úgy tűnik nem lehet.

Ezért kérdeztem, hogy vajon ebben a szituációban a szívnek, vagy az észnek kell uralkodnia.

Mert, ha az eszemre hallgatok, mennem kell.