Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kitartsak mellette, és tervezgessem boldogan a közös jövőt, nem törődve a kételyekkel, vagy lépjek, amíg nem késő?
Szóval... Olyan sokan vagytok itt nálam tapasztaltabbak, hátha van, akitől tudok hasznos tanácsot, hozzászólást kapni. :)
2-3 éves kapcsolat, mindketten 23 évesek vagyunk, a párom rajongásig szeret, amit ki is mutat rendesen. Nekem ő az első, előtte csak idétlen szárnypróbálgatásaim voltak, mellette tanultam meg, milyen kapcsolatban élni, és valakit igazán szeretni.
Mindketten szeretünk kimozdulni, kirándulni, utazgatni, a másikkal lenni. Rengeteget változott, mióta velem van - jó irányba -, leszokott a dohányzásról, a káromkodásról. Lesi, hogy mit tehet értem, hogyan szerezhet nekem örömet. Én is nagyon szeretem, meghallgatom, felvidítom, ha kell, szóval: szeretjük egymást, és látszólag minden tökéletes.
Mindketten komolyan gondoljuk, szeretnénk fiatalon (értsd: nem 30-40 évesen) összeházasodni, gyerekeket vállalni, a terveink mindenben egyeznek.
Van azonban néhány "probléma", ami a kezdetektől aggaszt (van, hogy hónapokig eszembe sem jutnak, de ha oda kerül a sor, hogy a jövőre gondolok, mindig ugyanoda lyukadok ki, nem tudok túllépni rajtuk...)
1. Amivel kezdem: a barátom nagyon-nagyon odavan értem, sőt, néha úgy érzem, jobban szeret, mint én őt. Talán ez is egy intő jel lehet.
2. Más a családi háttér: Megkockáztatom, hogy ezért kapni fogom majd a hideget, hogy "hülye sznob", stb., de nálunk alap a diploma, az ambíció, az, hogy valaki küzdjön, tanuljon. Az ő szülei meg már azért megveregették a vállát, ha átment egy vizsgán éppenhogy. Nem buta a párom, kb. teljesen átlagosnak számít a műveltsége, és olyan szakmát választott, amihez nem kell diploma, dolgos, érdeklődő, szorgalmas, stb., de (kérlek ne vessetek meg ezért, csak realista vagyok) én okosabb vagyok nála. Ő lusta tanulni, és nem is szeret. Ez zavar, mert szeretnék rá ilyen téren is felnézni. A másik pedig, hogy ha egyszer gyerekeink lesznek, félek, hogy nem lesznek feléjük azonosak az elvárásaink ilyen téren. Zavar, hggy amíg én tanulok, ő ostoba netes játékokkal játszik, ahelyett, hogy valami értelmessel töltené az idejét. (Tudom, ő már dolgozik, kell a kikapcsolódás, de mégis....)
3. Én sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek a lelki dolgokra, mint Ő. Tisztában vagyok vele, hogy évek, évtizedek múlva nagy gondot okozhat, ha nincs közös világnézeti rálátásunk a világra, önmagunkra. Én igénylem a tartalmas beszélgetéseket, míg ő ilyenkor leginkább nagyon cukin helyesel, egyetért velem, de nem száll be úgy a beszélgetésbe, hogy abból én is tanulhatnék. Úgy érzem, ő többet tud fejlődni mellettem, mint én mellette.
4. Nem vagyok anyagias, de.... talán az sem használ a kapcsolatnak, ha a nő keres jobban. Bár még egyetemre járok, úgyhogy ez egyáltalán nem biztos, de azért valószínű a jövőre nézve.
5. Egykorúak vagyunk. Úgy gondolom, előnyösebb, ha a férfi pár évvel idősebb, főleg a mi esetünkben, mert a barátom életvitelét tekintve inkább számít fiúnk, mint férfinek (bár még csak 23 éves).
6. Ez a legutolsó dolog, ez zavar természetesen legkevésbé, de ha már lista, legyen teljes. Külsőre nem az esetem. Természetesen vonzódom hozzá, nem néz ki rosszul, de nem az a pasi, akire ha ránézek, elolvadok. (Megint nem nagyképűség, csak realitás, és önkritikával mondom, hogy én jobban nézek ki nőben, mit ő pasiban.
Mit gondoltok? Jogosak a kételyeim, vagy csak az számít, hogy találtam egy embert, aki megbecsül, sosem csalna meg, én jelentem számára a világot? Nem élünk együtt, kérlek, ilyet ne írjatok, hogy "próbáljuk ki", mert házasságpártiak vagyunk, az összeköltözést csak ez után tudjuk elképzelni. Nem szeretném már magam "kiélni" sem, nem vágyom szórakozásra, bulira, illetve egyedül nem, csak a párommal. Komoly kapcsolatot, házasságot szeretnék, ahol kölcsönösen támogatjuk egymást, a kérdés csak az, hogy vele, vagy esetleg bármennyire is fáj, de nem vele...
válasza:Ne vele.
Ha 2-3 éves kapcsolattal a hátad mögött, 23 évesen azon parázol, mik a kapcsolatod rizikófaktorai hosszútávon, akkor ne pazaroljátok tovább egymás idejét. Nyilván ő tényleg szeret téged, rólad ez nem annyira mondható el. Így nekifutni egy házasságnak tényleg felelőtlenség.
válasza:Nekem csak egy kérdésem van.
Szereted?
Olyannak amilyen? "Butának", "lustának" a "buta netes játékaival" együtt? Ha igen, akkor itt van mit keresni.
Ha nem érdekelnek az ő dolgai, nem úgy szereted amilyen, akkor max tetszik, mert jóképű, vagy mikor megismerted többet láttál belé, mint ami megvalósult és az ideát hajszolod csupán.
Ha ez utóbbi áll fenn, akkor kezdj el gondolkozni. Mi lesz 10 20 év múlva. Szerelemben nem kéne ilyet tenni, de gondold át, jó lenne együtt megöregedni, ráncos vénséggé válni, és akkor is fogod szeretni (mert úgy fest ő fog).
HA ezzel nem tudsz azonosulni, és úgy érzed neked kell, hogy ő öltönyös, intellektuális, nálad jobban kereső, prosperáló individuum legyen, akinek a hobbijai, vagy munkája érdekel netán lázba hoz, sőt ő is így érez irántad, akkor azt jelenti, hogy te NEM ŐT szereted, csak egy képet amit felépítettél köré, amit úgy gondoltál el fogsz fogadni, vagy meg fogsz tudni változtatni. Ha ez a helyzet akkor ne rabold az idejét, mert korotokat tekintve mindketten még bőven esélyesek vagytok egy boldog párkapcsolatra. NE csak MAGADRA gondolj. Ha már most így érzel lehet, hogy 10 év múlva ez elmélyül és eltávolodsz. Hosszú évek után, netán közös gyerekkel még nehezebb meglépni. Most még van esélyetek a boldogságra. Nem csak neked, neki is. Ki tudja, lehet, hogy ha békében tudnátok elválni később (na nem a szakítás után rögtön) lehettek még barátok is (vagy nem). Akkor megmaradhat egymásnak az ami a másikból jó. Talán.
Szerintem kezdj el kérdéseket feltenni magadnak, hasonlókat amiket írtam. És gondolkozz.
Hogyne tenném fel ezeket a kérdéseket?! Folyamatosan azt teszem. Igen, szeretem. Egyik nap úgy ébredek, hogy nem érdekelnek ezek a dolgok, majd úgyis megoldunk mindent, elvégre jó páros vagyunk, kiegészítjük egymást, bár nem illünk feltétlenül össze.
Aztán rövid idő elteltével újra jönnek a kételyek, hogy jól teszem-e, hogy vele maradok, és nem vár-e még valahol egy még nagyobb szerelem, és nem tennék-e neki is jobbat azzal, hogy most legyen vége, amíg nem késő, és legyen boldog valaki mással. Nekem meg jön majd valaki, akivel még jobban összeillünk, azonos az értékrendünk, a műveltségünk, stb. Aztán belenézek abba a két gyönyörű szemébe, és elolvadok, úgy érzem olyankor, hogy hiába jönne más, aki jobb, helyesebb, okosabb, nem érdekelne, mert nekem ő kell, még akkor is, ha korántsem tökéletes. Ez tart egy ideig, aztán történik valami, és megint kezdődik elölről...
Utálom ezt a bizonytalanságot.
"Aztán rövid idő elteltével újra jönnek a kételyek, hogy jól teszem-e, hogy vele maradok, és nem vár-e még valahol egy még nagyobb szerelem, és nem tennék-e neki is jobbat azzal, hogy most legyen vége, amíg nem késő, és legyen boldog valaki mással."
Ha már ilyen dolgok eszedbe jutnak,akkor már rég nincs mit keresned mellette.
válasza:Ha bizonytalan vagy a kapcsolatotokban, az sajnos már önmagában egy válasz.
Kérdés, hogy ha ezeket neki is elmondanád, tudna e változni? NA nem egyszerre rázúdítani, hanem valahogy a tudtára hozni ezeket az aggályokat. HA ez vezethet változáshoz akkor beszélgetnetek kéne magatokról. Lehet ha megpróbálod felhozni ő tenne ki. Az is egy válasz és elég egyértelmű volna.
De lehet, hogy akár így akár úgy neked kell meghozni a kellemetlen lépést, mert úgy tűnik nekem, hogy vannak jó pillanatok valakivel aki már egyébként nem kell és győzködöd magad, csak mert régóta vagytok együtt, nem bántanád, a családját sem stb. De ha jól sejtem pl. egy hétre ha elutazna, vagy kettőre utána a viszontlátás öröme nem lenne sem áttörő, sem pillangók a hasban sem semmi, csak a tény, hogy megjött így amit eddig másképp lehetett míg nem volt azt most megint nem lehet, és ami hiányzott belőle az most megint ott van. Tények ezzel kimerítve és folytatódik ugyanott ahol abba maradt.
De ha van izgalom, viszontlátás öröme, hiányérzet és nem praktikus okokból, hanem emberileg, a hangja az illata, akár a legidegesítőbb hülyesége is (amit visszasírnál ha már nem lenne többé), akkor neked kell magadban rendet raknod, de ehhez kelleni fog ő is. Értelemszerűen ez a nehezebb, hogy a vége boldogság legyen. Legalábbis az elmondásokból így érzem...
Sok sikert!
válasza: válasza:Egy a probléma, a beszélgetős rész. Ha már most nem tudtok elbeszélgetni, akkor mi lesz 10 év múlva. Vagy mi lesz, ha gyerekeitek lesznek, te próbálnád megbeszélni a nevelési problémát, erre ő meg leül inkább tv-t nézni?
Ez az egy, ami miatt azt mondom, hogy tényleg ne tervezz.
válasza:Csak írom: 31F!
Már halálf@szt kapok az ilyen idi@ta pics@któl! Kb. a lányok 80-90%-a ma már ilyen!!!! Ba@meg, semmi másra nem tudtok gondolni, mint saját magatokra!!!!!!!
Leírtad, hogy mik a te hibáid, hogy ő miket fogad el??? Jah, azt már nem...
Tapasztalat: a mai nők mindent akarnak, ha kb. 90%-ban megkapják, amit akarnak, akkor abba a 10%-ba kötnek bele, ami nincs meg! Esküszöm, a mai nők imádnak szenvedni!!!!
Megadni kb. még a szexet se akarják, de igényeitek azok vannak! Tudod, mikor fog működni egy kapcsolat????
Elárulom: ha kinézel végre a kib@szott egód mögül! Egy kapcsolatba akkor menjél bele, ha képes vagy az egód, az elveid, a vágyaid 50%-át leadni!!!!!!! És a másik fél és képes ugyanerre, és akkor kijön a 100%! Ha mind a két fél képes erre, akkor működik egy kapcsolat! Egy kapcsolat 50%-ban lemondásokról szól!!!!!!!
Továbbmegyek, ha lesz gyereked, akkor a maradék 50%-odnak az 50%-áról is le kell mondani a gyerekeid javára, te önző liba!!!!
Ez az, amit a mai nők képtelenek felfogni! Egy valamit néznek, hogy 100%-ot kapjanak, és megtartsák a saját maguk 100%-át! Ebben a kib@szott önzőségnek hatalmas szerepe van a reklámoknak! Ha nem jó, cseréld le! De ba@meg! Az ember nem tárgy!
Soha a büdös életben nem találsz tökéletes pasit, mert nincsen! te az vagy???? A tökéletes pasi attól tökéletes, hogy lemondtál a vágyaid 50%-áról!
Erre a mai nők nem képesek! Ezért 50%-uk egyedül van, a maradék 50% pedig házasság után 3-4 évvel elválik!
Esküszöm, ma a férfiakban több gerinc van, mint a nőkben!
válasza:Utolsóóóó 10000%-os igazad van :)
7,5 éve van kapcsolatom, 5 éves a gyerkőcöm, oh, hát hol tudok olyanokon fennakadni hogy a pasim a hülye meccseit nézni olvasás helyett? :D Nézze...dolgozik 12 órákat nem kell törikönyveket olvasnia utána :)
Jaaaaaaaaaaaaaaaa nekem diplomám van nemsokára 2 is lesz a párom 9 osztályt végzett plusz 1 éves szakács OKJt és Ő keres 160- 180 ezret (nettó) én meg egyelőre közalkalmazottként 90 ezret :) ennyit a szaros diplomáról.
Amúgy lehet te se vagy olyan szép mint amilyennek látod magad lehet mások szerint a pasi túl jó hozzád. Ne a tükörbe nézz meg ne a zseniális barátnők véleményére adj :) Azok elfogultak.
Ja és a szerelmecském aki 7,5 éve velem van családunk van mindenünk (2 kocsi, ház stb) pont annyi idős mint én. Vagyis neeeem mert 3,5 hónappal fiatalabb :) 20 évesen ismerkedtünk meg. Nekem álompasi, barátnőim szerint én jobb nő vagy mint ő pasi. Szerintem nem. De ehhez az kell hogy szeressem, imádjam és akkor ezek amiket te is felsoroltál (reálisan nézve ránk is kb. ugyanezek igazak) semmit nem számítanak...
28L
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!