Mit csináljak, ha a barátomat szeretem, vele akarom leélni az életem, de más izgalom ne hozzon kísértésbe?

A barátommal másfél éve vagyok együtt. Ebben a tanávben elkezdett megtetszeni egy osztálytársam, de csak kis vonzalom volt, nem törődtem vele(mielőtt megkapnám a válaszokat, hogy szemét vagyok, közlöm, hogy direkt kerültem mindenféle kontaktust a sráccal, hisz szeretem a barátom).

A barátommal egyre több lett a gond, és ilyenkor mindig előtérbe került ez a fiú. Aztán ha arra gondoltam, hogy szakítok elöntött a szomorúság és az, hogy nem tudnék élni a barátom nélkül. Viszont ez a fiú azóta is itt van, és az újdonság, a kalandvágy néha elnyomja a barátom iránti szeretetet....de a barátom nekem a MINDENEM. Olyan szinten szeretem...Ráadásul egyszer volt az, hogy hülyén viselkedtem...mivel azt hittem, hogy elhagy, pánikrohamok törtek rám.

Akárhogy nyomom el a másik fiút, suliidőbe ott van...de csak suliidőbe. Szünetbe nem is gondolok rá, sőt!

A barátommal meg most is javultak a dolgok. Sőt, ha nincs ott a másik fiú, csak a barátom, akkor nem is gondolok a másikra, és minden renden van. Már csak nyárig kell kibírnom, aztán csak a barátommal lehetek, szerencsére!

És nem fogok félrelépni, se szakítani, hisz őt szeretem. A másik szerintem csak menekülés a bajok elől...volt már valaki így?