Mit tegyek? Nem tudom hogyan tovább. mindig változnak az érzéseim. Melyik fiú?

Tavaly nyáron (pontosan 11 hónapja és 1 napja) megismertem egy fiút. Először nem volt szimpatikus...fiatalabb is volt nálam egy évvel, meg nagyon nyomult, de gondoltam, hogy nem lehet belőle baj, ha belemegyek, max nem jön ki jól ez a kapcsolat. Úgyis 200 km-re lakik tőlem, csak a nagymamámnál nyaraltam, ahol ős is lakik, és ott találkoztunk. Nem gondoltam, hogy hosszútávú lesz, hiszen a távolság nagy, és az ilyen csak egy nyári futókaland.

Végül hazajöttem Pestre, elfelejtettem őt. Nem volt nehéz, mert nem szerettem igazán, csak jó volt vele ott. A nyaramat másokkal töltöttem, néha beszélgettünk még, de megmondtam neki, hogy nem lehet közöttünk több. Ő nem hagyta a dolgot és tovább próbálkozott.

Augusztusban újra visszamentem oda, és megint találkoztunk. Én csak barátként tekintettem rá, elszórakoztunk, minden nap találkoztunk, sétálgattunk, közös programokat csináltunk (kis falu, ott nehéz nem összefutni vele. :) ), szóval elvoltunk. Két nappal, mielőtt haza kellett volna jönnöm, egy "búcsúnapot" tartottunk... Tehát a közeli kis focipálya féleségre mentünk, és mivel nagyon meleg volt így elkezdtük egymást palackokból vízzel locsolni, futkározni, szórakozni. Végül a víz elfogyott, én meg csurom vizes ruhában nem akartam hazamenni, mert a nagymamám nem nézte volna jó szemmel... Ő odaadta a pólóját, ami száraz volt, mert ő levette mielőtt locsolkodni kezdtünk. Az enyém addig száradt a napon. Tehát...így sétáltunk végig a falun, nagyokat nevettünk, beszélgettünk, csurom vizes hajjal, mezítláb, a fiú pólójában. Akkor már kezdett valami...kialakulni benne, ami már nem csak barátság volt.

De haza kellett jönnöm.

A szeptember-október emésztgetéssel telt. Sokat gondoltam rá, állandóan róla álmodtam, néha beszélgettünk is. Hiányzott...

Októberben visszamentem megint (kikönyörögtem a szüleimnél, hogy őszi szünetre mehessek oda). Találkoztunk, és akkor volt a legszebb időszakunk együtt... "összejöttünk" (csúnya szó, de nem tudom máshogy megfogalmazni azt, hogy újra elkezdtünk járni). Egyszerűen fantasztikus volt az a hét, amíg ott voltam. Most voltam életemben először igazán szerelmes.

De haza kellett jönnöm.

Otthon nem tudtunk minden nap beszélgetni, de amikor csak tehettük, beszéltünk. Nagyon hiányzott.

Az idő telt, a kapcsolatunk romlott... ő állandóan féltékenykedett (mert sok fiúbarátom van, sokkal több, mint lány), és veszekedett velem. Én nem bírtam már és hatalmas szívfájdalommal, de szakítottam vele. Végül "visszakönyörögte magát", én meg nem bírtam ki, és engedtem neki. Újra minden jó volt.. kb. egy- két hétig.

Decemberben végül ő szakított velem, mert rájött, hogy a kapcsolatunk halálra van ítélve. Én életemben először sírtam egy fiú miatt. Végigbőgtem azt a napot, és aztán a következőt is.

Teltek múltak a napok, hetek, hónapok. Megismertem egy évfolyamtársamat közelebbről is, és hát nagyon megkedveltem. Ő szerelmet vallott, de én visszautasítottam, mert még a másik fiút szerettem.

A tavaszi szünetet sajnos otthon töltöttem, de pár héttel utána, egy hétvégén lementünk családostul és megint találkoztam a fiúval. Beszélgettünk, beszélgettünk és beszélgettünk. Egész szombat este a kertben, a fűben ültünk és beszélgettünk. Én szinte sírni tudtam volna annyira meg akartam ölelni, vagy megcsókolni, vagy hozzáérni. És éreztem, hogy ő is így van. Ő újra akarta kezdeni, de én megmondtam, hogy nem fog menni, pedig én is akarom. Egyszerűen tudom, hogy ha már vagy 5x adtam neki esélyt és nem változott semmi, akkor ezután sem fog.

Másnap haza kellett jönnünk. Egész nap nem láttam őt, csak pont az indulás előtt. El akartam tőle köszönni, de ő közölte, hogy sokat gondolkozott és szerinte nem kéne soha többet beszélgetnünk. SOHA. Beleegyeztem, mert ha neki így jobb, ám legyen, neki akarok jót.

Hazajöttem. Nem beszéltünk pár hetet, aztán kaptam egy sms-t tőle, hogy hogy vagyok. Váltottunk kb. 4-5 sms-t és ennyi. Azóta nem jelentkezett.

Tegnap eldöntöttem, hogy megpróbálom az évfolyamtársammal, mert miért ne, ha ő szeret, és én is kedvelem.

Erre az éjszaka megint a másik fiúról álmodtam, és most fura érzéseim vannak. Ti mit tennétek a helyemben?

Nagyon szépen köszönöm annak, aki elolvasta ezt a kisregényt. Kiírhattam magamból, és szeretném tudni, hogy ti mit tennétek. Köszi a válaszokat!