A tinik miért hülyülnek be?

Hm, hogy mi volt régen... Amikor még voltak azok a manapság oly nagyon hiányolt párkapcsolati erkölcsök... Hát igen. Voltak erkölcsök, mármint hangoztatni kellett őket, meg kifelé, a világ felé mindenkinek erkölcsös színben kellett mutatnia magát meg a párkapcsolatát, családi életét. Csakhogy a társadalom baromira képmutató volt ám! Miközben a család szent volt meg a keresztény erkölcsök, addig az teljesen természetes volt és a társadalom által elfogadott (illetve hallgatólagosan elfogadott), hogy az arisztokratáknak szeretőik voltak (az erkölcsösnek mutatkozó arisztokrata házaspár vica-versa csalta egymást), és ugyanígy szemet hunyt afelett a társadalom, hogy a polgár meg időnként kupiba járt. Olvassatok már néha egy kis kultúrtörténetet vagy hallgassatok a Kossuthon egy-két ilyen műsort, és ne menjetek messzire, csak a korábbi századforduló (19-20. század) Budapestjére, ahol rengeteg bordélyház működött és egész egyszerűen közegészségügyi problémát jelentett már a szifilisz, olyannyira elterjedt volt. (Nemrég jelent meg egy kultúrtörténeti könyv Bp bordélyházairól, egy nő írta, volt vele hosszabb beszélgetés a rádióban, a Szénási Sándor műsorában, hogy miket hoztak ki ez irányú kutatásai, mit mutatnak a levéltári források. Nem akarok hülyeséget írni, de talán az hangzott el, hogy a bp-i férfi lakosság harmada szifiliszes volt.)

Úgyhogy hagyjuk azt, hogy mi volt régen. Egyszer egy másik társadalomtudóstól vagy kultúrtörténésztől hangzott el, hogy baromira álságos könnyes szemmel visszaemlékezni, hogy bezzeg régen a 15-16 éves fiatalok nem dugtak az első randi 122. percében a diszkóvécében, hanem szépen felöltöztek teadélutánra, az ifjú vitt virágcsokrot, a leány meg szépen eljáccta zongorán a lisztrapszódiát, és akkor hosszas udvarlás után megfogták egymás kezét, majd két év múlva megházasodtak. Igen ám - mondta tudós emberünk -, de akkor ezt könnyen megtehette egy 20 éves ifjú, hogy évekig udvarolt szíve hölgyének, minthogy 16 évesen a drága jó apja elvitte egy kupoldába, amit aztán rendszeresen látogatott. Könnyű volt így hosszasan várni szíve hölgyére. Már, ha a szíve hölgye volt, mert ugye akkor még nem is beszéltünk arról a gyakori lehetőségről, amikor két család az érintettek beleegyezése nélkül összeboronálta két ellenkező nemű sarját. (Akiknek, aztán, képzelhetjük, milyen lehetett a házasélete, amiből aztán meg következett a szeretőtartás, meg a komorna és a kertészfiú ágyba rángatása). És akkor már megint a képmutatásnál tartunk.

A szegény társadalmi rétegeknél, a parasztoknál pl. meg azért maradtak hűségesek a házastársak 16-86 évesig, mert egész egyszerűen nem volt más választásuk. Egybekelvén, és elhagyván a szülői házat teljes anyagi egymásrautaltságban, együtt küzdve kellett előteremteni a minennapi betevőt, és ez a napi küzdelem a létfenntartásért egybe tartotta őket. Nem volt alternatívájuk, nem foghatta anyjuk a hat gyereket, hogy na apjuk, elhagylak, mert más pasim van, meg kiüresedett a kapcsolatunk, elköltözöm albérletbe. Meg hát vidéken, faluhelyen sokkal jobban kötötte az embereket a szokás, a norma, a "mit szól a falu" probléma.

És még annyit: szerintem semmi jó dolog nem sül ki abból, ha valaki 15 évesen megismer egy pasit/lányt, és azt veszi el feleségül, és próbál leélni vele egy életet. Még ha nagy is a szerelem, ami idővel csillapul, önkéntelenül előjön mindkettőben: Úgy éljem le azt az egyetlen életemet, ami van, hogy soha nem csókolt meg más, soha nem éreztem más farkát magamban/más punciját a farkammal, azt se tudom, milyen lehet a szex mással, ami annyiféle tud lenni? stb. stb.