Miért ilyen nehéz őszintén bocsánatot kérni?

Az a helyzet, hogy nemrég szakítottak velem. Az exbarátomon eléggé látszik, hogy megbánta, és már keresett is, de csak barátként közeledett. Viszont érzem rajta, és ő is mondogatta, hogy most "egyszerűen minden rossz", szomorú és bántja valami, amire sajnos nem kaptam választ. Tudom hogy nagyon nagyon büszke fajta, de egyszerűen nem értem, ha megbánta, miért nem lép felém. Igaz, és már bánom is, hogy én semmit nem mutattam magamból akkor mikor ezt beszéltük, tehát ő semmit sem sejt, nem tudja, hogy én még mindig szeretem és hogy visszafogadnám. Biztos vagyok benne, hogy ennek az ellenkezőjét gondolja abból ahogyan viselkedek(vidámnak mutatom magam mindig) és azt hiszi, túlléptem már rajta. Pedig nagyon nem. Mennyire gyakori ez, hogy a szakító fél inkább elviseli tettei következményeit, szenved ahelyett hogy őszintén bocsánatot kérne? Mik a tapasztalatok?

Igazából ő sajnos nagyon nehezen ismeri be a hibáját, és fél a kudarctól, hogy esetleg ezután már nem fogadnám vissza. Pedig szeretem és ha őszintén elém állna azzal, hogy kezdjünk elölről mindent, én belemennék. Mit tegyek? Továbbra is közelítsek felé barátként, hátha megnyílik előttem? Vagy rukkoljak én elő azzal, hogy találkoznunk kéne, ott pedig valjam be neki az érzéseimet? (Igazából én is félek az újabb pofáraeséstől, de majdnem biztos vagyok abban, hogy ő is akar engem)

Most tudom hogy ő is nagyon szenved, és igazából mindketten csak szenvedünk egymás hiányában, de egyikünk sem lép....

21/L