Hogy elégíthet ki egy nőt az, hogy vita után megbékélés nélkül lefeküdjön aludni?

Ha már asztrológia, ő nyilas. Én meg kos. :)

Amikor összeismerkedtünk, az első hónap után is csinált egy érdekes húzást. (Máshol is leírtam már, úgyhogy a déjavu érzés NEM a véletlen műve:))

Szóval nagyon egymásba habarodtunk, nagy volt a "lamúr". Én is két méterrel a föld fölött jártam, mert több rossz kapcsolat és szakítás után voltam, Ő meg afféle "IGAZI"-ként robbant az életembe. Sajnos az anyja nagyon primitív, csak az anyagiak és a mások háta mögötti rosszindulatú pletykák éltetik. Kifejezetten pikírt és cinikus az anyósom. És történt az, hogy egy hónappal az "összejövésünk" után megbeszéltük, hogy átjön hozzám este 6-kor, mikorra én is, ő is végez a végeznivalókkal.

Na utóbb kiderült, hogy az anyja beszólt neki egy olyan vitriolosat, hogy "na megint rohannia kell, mert biztos viszket a pitschája, meg hogy csak a faszra vágyik" (holott tényleg őszintén szerelmesek voltunk, nem csak kúúrópár), hogy a leányzó annyira megbántódott, hogy otthonról ugyan eljött, de nem hozzám, hanem egy közelünkben lévő fenyveserdőbe kiment gyalog és este 11-ig bőgött valami fa tövében.

A baj ebben csak az, hogy ugyan megértem, hogy a bunkó anyja felhúzta (ez eddig teljesen jogos), de maga az a problémakezelés, hogy én 5 órán át azt sem tudtam, hogy él-e hal-e, nagyon frissek voltunk még, az első hónapfordulónk lett volna. Nyilván nem voltam tapintatlan és nem ordítottam le a hajat a fejéről, próbáltam őt megérteni, de valahol mégis a leszarásomnak éltem meg.

És a másik slusszpoén, hogy ő elintézte azzal, hogy sajnos az anyja felidegesítette és ez a magyarázat a tettére.

15 éve nem kért bocsánatot ezért. (sem)

Ahogy mondtam, hála Istennek ritkák a konfliktusok, de akkor ő mindig befordul, "hanyatló cselekvéssel" kezeli a dolgot. Ő olyan "megvan a maga baja" típus. Engem az sért csupán és ezzel képtelen vagyok megbékélni, hogy a "magabajázás"-ból engem is kizár és nem veszi észre magát, hogy mennyire sértő, bántó ez rám nézve. Mivel én tényleg mellette állok mindenben, hozzám bizalommal fordulhat.

Az is fura, hogyha mondjuk egy filmet nézünk és ott lát egy esetet, ahol lelkileg trampli módon valaki megbánt egy másik embert, akkor hallatlanul cizellált szociális érzékről ad tanúbizonyságot a véleményével. A valós életben meg nekem inkább olyan hülye szó, de "antiszociális"-nak tűnik néhány megnyilvánulása.

Lehet olyan, hogy ez az az úgynevezett "nézd meg az anyját, vedd el a lányát" effektus? Mert sajnos az anyja egy érzéketlen valaki, akit csak a maga dolga érdekel, képes mindenkit zsarolni, örökké pörlekedik, mindenkire teszi a megjegyzést. Most, pl tizenévvel később tudom meg, hogy tette rám a megjegyzést az autóm miatt. (No nem volt szar kocsi, ellenkezőleg, az egész településen egy volt, az enyém és egy igazi álomautó volt, de az anyós mindenféle széthajtott szarnak emlegette mások előtt. Puszta irigységből.)

No ezt a kitérőt azért írom csak, mert gyakorlatilag sokszor gondolom úgy, hogy végülis talán nem a párom hibája a hiányos neveltetésből fakadó, "bunkóságra hajazó" stilisztika. Ami viszon neki felróható, hogy azért már egy 30 fölötti nő, akinek legalább 300x elmagyaráztam, hogy mi merre hány méter, szóval azért disztingválni illene. Nem lehet egy szemét anya mégszemetebb családmodelljéből "profitálni" évtizedekig. Szóval itt az ambivalencia.