Hogy elégíthet ki egy nőt az, hogy vita után megbékélés nélkül lefeküdjön aludni?

Érthető, hogy ez is kiolvasható a kérdésemből.

Sajnos a játszma az nem nálam kezdődik és ezt ő is tudja. Én élem meg játszmának azt, hogy szólok valamiért. Ő flegmán telibetojja, szólok hangosabban, akkor esetleg böffent valamit, de nem igazán komoly, elfogadható dolgot, aztán ha sok ilyen "mentális elutasítás" után én felkapom a vizet, netán odavágok valamit, akkor meg jön az ártatlan kérdés: "mi bajod van?"

Sajnos nem veszi észre magát, hogy mennyire bántó tud lenni ez a fajta ignorálás. Más kapcsolatokban mindig az a baj, hogy a nő akar több figyelmet, megbeszélést, a férfi elutasítja, akkor a nőben gyűlik-gyűlik, aztán egyszer betelik a pohár.

Hát úgy látszik, kell lenni fordított párnak is.

Ismerem a Berne könyvet, olvastam és sokat tanultam belőle.

Pont ezért is tartom ide illőnek a témát.

Amúgy egyszer beszéltem egy pszichológiában jártas emberrel, elmeséltem neki a párom problémamegoldó "képességét" és ő azt mondta, hogy tipikus "hanyatló cselekvés" az övé, amikor nem a konstruktív megoldásra fókuszálunk, hanem a könnyebb megoldást keressük. Mint a víz, ami lefelé folyik.

Ez az, amivel együtt élni sok, de ez még egy szétmenéshez kevés... :)))

Amúgy én sosem kezdek játszmát. Nem kell ellenem fordítani, bár ez nagy divat a gyk-n, tudom.

Én sosem azzal indítok, hogy "ennek is te vagy az oka", de eddig a szóbeli kommunikációnál és az egyenes beszédnél még nem találtak ki jobbat.

Persze lehet, hogy meg kellene próbálnom szanszkrit nyelven, esetleg rovásírással vagy indián füstjelekkel.Adott esetben barlangrajzokkal vagy telepátiával, de eddig nekem a higgadt, őszinte, egyenes beszéd jutott eszembe.

És nem nyelni, nyelni, nyeldekelni... Mennyivel rosszabb lenne, ha egyszer betelne a pohár mondjuk sok év nyelete miatt és egyszerre robbanna ki belőlem. Na akkor meg azért lennék megintcsak én a szemét.