Összevesztem a férjemmel, szerinte hisztis és válogatós vagyok. Szerintetek?

Úgy látom, itt egy-két fanatikus állatvédőnek paradox módon fogalma sincs arról, hogy mi a jó egy állatnak, kár is volt beleszólniuk, de mindegy.

Egy állat tartása nem kis döntés és ha két ember közösen vállalkozik erre, közös megbeszélés, megegyezés, átgondolás alapján közösen kell dönteni róla.

Itt a megbeszélés, a döntés megtörtént, a férj nem tudom miért, talán az anyukája befolyásolására, vagy csakazértis ezt nem tartotta be, hanem pont az ellenkezőjét tette.

Ez nem fair, mert nem az anyukájával fogja tartani a cicát, hanem a feleségével, aki annak ellenére beleegyezett, hogy allergiás és talán nem is annyira van oda a cicákért. Ezért még fontosabb lett volna, hogy a kérdező számára is szimpatikus cicát válasszanak, amit a kérdező is könnyebben megkedvel.

Mindenféleképpen ez közös döntés, közös felelősség, közösen kellett volna választani egy mindkét félnek szimpatikus cicát és ebben az esetben nem az anyukával, hanem a feleséggel. Ez szerintem egyáltalán nem volt túlzott igény a kérdező részéről. Főleg, hogy meg volt beszélve.

Azt tudom elképzelni, hogy anyuka direkt borsot akart törni a menye orra alá, ezért választott pont az ízlésével ellenkező kiscicát, hogy bebizonyítsa, rá hallgat jobban a kisfia.

Én nagyon szeretem az állatokat, kiváltképp a cicákat, de ilyen esetben én is ragaszkodnék a megbeszéltekhez és megkérném a férjemet, hogy nézzünk ki közösen egy cicát, végül is mindkettőtök társa lesz az állat hosszú éveken keresztül, úgyhogy nem mindegy. Sem nektek, sem a cicának.

Na ja, nálunk is van cica, gyerekünk született, én el akartam költöztetni a cicát anyósomékhoz, párom nem. Most dupla munka, itt a pici, plusz a macska hullajtja a szőrt, mocskot csinál és finnyáskodik...ha véletlen nyitva marad a gyerekszoba ajtaja, belemászik a dög mindenbe, fel az asztalra, ahol eszünk...én meg takarithatok pluszba:S

Nem vagy hisztis egyébként, csak azt nem értem, miért hagyod, hogy az anyósod "lépjen a helyedbe"? Én beszélnék a ferjemmel, elmondanám neki, hogy szeretnék én is dönteni, mivel engem érintenek a mindennapi dolgaink, nem az anyukáját, plusz engem vett ugye el. Az én anyósom mindig, ha valamit tervezünk, megkerdez engem is, férjem dettó, mert a vsalàd tagja vagyok, nem egy barát/távoli rokon, stb!

Állj a talpadra, vagy lépj le!

Ha az fanatikus állatvédelem, ha valaki azt mondja, csak az tartson állatot, aki SZERETI az állatokat, és aki megérti, hogy 15-20 évre vállal egy életet, nem a következő hónapokra, az első gyerekig, akkor tudod, mit, kedves utolsó előtti: fanatikus vagyok.

Fanatikusan hiszem, hogy van annyi agya egy embernek, hogy nagyjából látja a saját élete határait (kivéve szörnyű kiszámíthatatlant), és 3 kilogrammos agyvelejével el tudja dönteni, bevállal-e egy kisállatot, vagy nem (anélkül, hogy passzolgatná, dögözné, kidobná, elütné).

Tudom, szörnyű kihívás az előre gondolkodás, de nem vóna rossz, ha menne.

Hogy mi a jó az állatnak? A feniek nem. Ez biztos.

Akinek dunsztja sincs az egészről, minek pattog, meg ítélkezik? Vannak itt érdekes emberek, nem kell őket figyelembe venni.

Nálunk is volt olyan, hogy a párom olyan állatot akart tartani, amihez nekem nagyon nem volt kedvem (egy bizonyos fajta kutyus, ami annyira nem tetszett). De aztán rábeszélt, hogy válasszunk együtt. Aztán válogatás, nézelődés közben egyre szimpatikusabb lett ez a fajta, végül olyat választottunk és együtt, ami nekem is nagyon tetszett. Rögtön szimpatikus volt a kutyus, szelíd, aranyos, hízelgős, évek óta velünk van, imádom.

Teljesen más így, mint ha a férjem valaki mással a beleegyezésem nélkül odahoz egy agresszív, unszimpatikus kutyát hozzánk.

Kölcsönösen figyelembe kell venni az állatot is, az embert is. Olyan nincs, hogy az embert nem!!!! Ez nem egyoldalú kapcsolat.

Te napvirág lelkű, lepontozol azért, mert azt mondom, hogy meg kell gondolni az állattartást, mert másfél évtizedre szól? És azért mert azt mondom, hogy csak az tartson állatot, aki szereti az állatokat? És hogy beszélje meg a férjével?

Gratulálok!