Összevesztem a férjemmel, szerinte hisztis és válogatós vagyok. Szerintetek?

Kérdező!

"Nincs jó érzésem egyébként sem, hogy ide jön egy cica a házba, ráadásul dupla munka, mert ugye csak én takarítok. "

Te nem szeretnél háziállatot. Talán nem is neked való. Ezt mondd meg a férjednek, mert ebből mindig csak galiba lesz és egy ártatlan lény fog szívni.

Ha ezt megérti a férjed, és vele dumáltad meg a gyakori helyett, akkor minden oké.

Ha nem, akkor alapvetően más a világnézetetek.

Én sem mentem volna hozzá egy állattalanhoz, mert állatburnyák vagyok. Ezt most minden bántás nélkül írom.

Felháborít, hogy hetente kaparunk ki a halál karmaiból kisállatokat, mert "nem szerették" őket, oszt lett velük, ami lett, márpedig elég széles a paletta, hogy mi lesz velük. Ez felelősség, ne ezen játszmázzatok.

Már ha engedsz, és bele egyezel, férjed miért nem veled választotta ki a cicát, miért anyucival?

Nem vagy hisztis!

Szerintem te nem hisztis vagy, hanem nagyon erősen önbizalomhiányos ember, aki belement egy olyan kapcsolatba, ahol örökké csak másodhegedűs lehet anyóspajtás mögött. Soha nem mersz nyíltan konfrontálódni, vagy ha igen, akkor rosszul időzítesz. Ha kérnek valamit tőled, rábólintasz azonnal, hogy "meg ne sértsd az embert" vagy a félelem miatt, hogy el ne hagyjon téged, de belül mélyen forr benned a düh, hogy te nem ezt akartad. Ez így nem jó.

A pasid egyértelműen nem vált le az anyjáról, hiszen mindent vele beszél meg, vele tesz, te mintha ott sem lennél. Anyuka az "apuka", a társ, a feleség - te pedig a cselédlány és az ingyen lyuk. (már bocs) Ez a felállás, ha jól látom. Ez azért van, mert te ezt elfogadtad. Én egy fél napig sem éltem volna ilyen pasival.

Első körben két választásod van: vagy mindig a második helyen maradsz és folyton panaszkodsz, vagy kirúgod a pasit és menjen az anyjához vissza - tehát végre nem mártírkodsz és panaszkodsz, hanem cselekszel, és teszel önmagadért.

Ha nagyon eleged van, akkor tessék keresni egy jó pszichológust, aki segít neked felnőni.

Nekem van macskám, befogadott ártatlan jószág, az előző gazdája kidobta és halálra ítélte. Bizony, sokat kell vele törődni, sokat kell takarítani a szőrét is, az almot is, oda kell figyelni rá. Ha nem szereted a macskákat, akkor semmiféle macskát ne fogadj a házba. Nem bűn ez, és nem is hiba. A macskaszőr-allergia pedig vagy van, vagy nincs. Ha van, akkor az ajtón se fog tudni bejönni a macska (bármilyen hosszú a szőre) úgy, hogy neked azonnal ne folyna t.aknyod-nyálad egybe. (már bocs, de így van)

A hosszúszőrű macska is vedlik tavasszal, azt is gondozni kell, annak is van alomja, azt is vinni kell állatorvoshoz stb.

A macskával tényleg sok a gond. Tudom, nekem is van egy benti perzsa. ÉN gondozom, mert ÉN akartam. Ha hoztok cicát, legyen a férjed feladata a gondozása. Majd rájön, felbukik benne, ha nem eteti, almot cserélni kell, ha nem akar sötét nadrágban macskaszőrösen járni, akkor takarít is. Allergia pedig elmúlik (orvos mondta), ha huzamosabb ideig élsz az állattal, immunrendszered megszokja.

Ha nagyon nem akarsz cicát, akkor pedig állj a sarkadra.

Ha az én férjem egy kutyát telepítene a házba, mindkettőt kidobnám az udvarra. Kutyák most is ott vannak..