Szerintetek miért ilyen igazságtalan az élet?

Tudom erre nem lehet jó választ adni, csak ha esetleg valakit még foglalkoztat ez a téma, akkor írjatok.

Arról van szó, hogy szerintem viszonylag szépnek számítok, kedves vagyok, jóindulatú, de valahogy mégse vesz észre engem senki! Akárhova megyek, mindenki a legjobb barátnőmet bámulja meg, pedig ha reálisan nézzük, akkor nincs benne semmi extra, és mégis. Nekem például jobb alakom van, ő az a tipikus vékonyabb típusú lány, kis mellekkel... Mondjuk én is érzem, hogy jó a kisugárzása, mert eléggé magabiztos, folyton mosolyog, de akkor is, ez ennyit számít?

És sorban állnak nála a férfiak, akárhova elmegyünk bulizni, vagy csak sétálni az utcán, mindig odajönnek hozzá sokan, még az egyetemen órák után a tanárok is mennek hozzá beszélgetni, egyszerűen vonzza az embereket, pedig tényleg külső adottságokra nem gondolom, hogy jobb lenne nálam.

És akik a barátai voltak, azok is úgy bánnak vele, mint valami hercegnővel, őt senkinek eszébe se jut megcsalni, látszik rajtuk hogy hálát adnak az égnek minden egyes nap, hogy vele lehetnek, egy rossz szót se szól rá senki...

És ha szakít valakivel, akkor is csak jobbnál jobb pasik környékezik meg, mellette még a nagydumás csajozós srácok is kis jámbor lelkek lesznek, és a kedvében járnak mindenhogy...

Most nem arról van szó, hogy ezt sajnálom tőle, mert nyilván én is kedvelem őt, hiszen a legjobb barátnőm, csak szeretném, ha nekem is jutna egy kis törődés, vagy én is kellenék valakinek.

Miért van ez szerintetek, hogy ennyire igazságtalan az élet? Valaki mindenkit megkaphat, mások meg vért izzadva nagy nehezen találnak egy olyan embert, aki hajlandó velük lenni és kész... Hogy lehetnek ilyen nagy különbségek abban, hogy ki mennyire sikeres és kivel hogyan bánnak?

Ti hogy látjátok ezeket?

21L