Holnap látom utoljára azt a lányt, aki az élet értelmét jelenti számomra. Elmondjam neki, hogy mit érzek iránta, vagy ezzel csak rosszabb lesz mindkettőnknek?

Az egész történet még tavaly ősszel kezdődött, amikor egy cserediák programban érkezett néhány diák az iskolánkba, közülük is négyen az én osztályomba. A három fiúval elég jól összehaverkodtam, viszont jött hozzánk egy lány is, akivel kapcsolatban szinte már a legelső pillanattól kezdve sokkal többet éreztem ennél, néhány hét alatt teljesen beleszerettem. A probléma viszont nagyon komoly: egyrészt ő erről még nem tud semmit, másrészt meg a holnapi lesz a legutolsó nap, amikor bármikor is látjuk még egymást az életben. Szerintetek odaálljak elé, és elmondjam neki minden érzésemet, vagy ezzel csak még rosszabb lenne nekem is, mert így kellett egymástól örökre elbúcsúznunk, neki meg azért, mert ilyen módon kell visszautasítania.

Sajnos még mielőtt bárki azt mondaná, hogy van remény a folytatásra, hát nagyon nincs. Az ország két legtávolabbi pontján lakunk, én Debrecenben, ő meg valami kis faluban Szombathely mellett (egyszer már mondta a nevet is, de arra már nem emlékszem, meg amúgy sincs semmi szerepe). Most itt állok ebben a helyzetben, lelkileg már teljesen kikészülve, mert akárhogy is döntök, az csak rossz vagy nagyon-nagyon rossz lehet, holnaputántól kezdve pedig életem (eddigi) legnagyobb szerelme csak egy emlék marad az egyre távolabbi múltból, mintha mindez sohasem történt volna meg velem... Mégis mit csináljak most? :(

17/F