Miért ennyire féltékenyek a nők? Hogy kezeljem őket? Nagyon elegem van már.

Ugyanez... De én már megfejtettem, a probléma gyökerét. Az a baj, hogy az emberek többsége - nemtől teljesen függetlenül - nem tudja elképzelni, hogy létezhet az ő nézőpontjától eltérő gondolkodás.

Így az átlagos lányok nem tudják elképzelni, milyen egy fiús vagy fiúkkal jól kijövő lány, ők nem úgy élnek, nem úgy gondolkoznak, sosem voltak benne ilyen szituációban, és ezért a saját nézőpontjukból egészítik ki a történetet. Vagyis ha egy fiú meg egy lány együtt van, akkor tuti kavarnak. Mert ő ezt tenné. És nem tudja elképzelni, hogy neked más okod van erre.

Kiskoromtól kezdve mindig fiúkkal lógtam, nekem nem kell bemutatni ezt az élethelyzetet, de nem szeretek bosszantani másokat, önkéntelenül se, úgyhogy megpróbáltam kidolgozni valami módszert arra, hogy elkerüljem a barátnők rosszallását. A lényeg, hogyha tényleg jóban akarsz lenni velük, vagy legalábbis nem akarod, hogy fújjanak rád (mert persze megteheted, hogy telibe sz.rod az egészet), próbálj az ő fejükkel gondolkozni. Vagyis csináld azt, amire ők képtelenek, képzeled bele magad a másik helyzetébe. Mi bosszantja? Mi idegesíti? Mire féltékeny? Lesz valami konkrétum, mert mindig van és küszöböld ki.

Ezt a pasik nem látják, nem értik és nem is veszik észre, ezt mind a barátnőikkel kell leboxolni. Sokszor én is gyökér indokokba botlok bele, és szívem szerint elmagyaráznám a lánynak, hogy értelmi fogyatékos és a problémái légből kapott, alaptalan baromságok, de nem akarok én velük direkt kiszúrni, ha tudok változtatni a dolgon, akkor ennyit megteszek.

Így boldog a barátnő is, és én is, mert nyugodtan hagynak barátkozni a sráccal. Szóval igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy ne érezzenek fenyegetésnek, még akkor sem, ha bottal se piszkálnám a srácot.

Kb ennyi a "nagy titok".

22L

Kedvesen beszélsz a fiú haverjaidról xD

Én csak annyit mondtam egyébként, hogy lány vagyok (a pasimat nem korlátoztam be, nem is igénye csajokkal smúzolni), nálam viszont előbb-utóbb a pasi haverok, barátok mindig bepróbálkoztak...Egy kivétel van: amikor 12 évesen Petikével játszottam minden délután, és együtt is fürödtünk néha... :D Nem láttam 14 éves korom óta (elköltöztek). :D

Én is teljesen ilyen vagyok, mint Te (kérdező). Már kb. óvodás korom óta elég "fiús" vagyok (nem külsőleg). Mindig is jobban kijöttem a fiúkkal, egyszerűen ilyen a természetem. Egy kezemen meg tudom számolni, hány igazán jó barátnőm van, de velük sem ez a "csajoskodás" megy.

Mondjuk nálam még az is közrejátszik, hogy a fiú barátaim nagy része 30 fölötti, a legjobb fiú barátom (14 éves korom óta) például lassan 35 éves lesz. Ha lehet így fogalmazni jobban kijövök az "érettebb" korosztállyal.

Mondjuk az itt felvázolt szinte összes esetre tudok példát felhozni. A barátaim többségénél nem játszik ez a féltékenység barátnő részéről, DE pl. az egyik úriember menyasszonya viselkedett nagyon lehetetlenül, amikor be lettünk mutatva. Kb. úgy fogott velem kezet, mintha egy darab szar lennék a cipőjén, lekezelő volt, pedig csak 3 évvel idősebb nálam. Egy másik ismerősöm barátnője konkrétan megtiltotta, hogy akármit is "lájkoljon" ami hozzám tartozik fácsén, vagy kommenteljen, ez fordítva is TILOS, én sem tehetem meg, mert kitör a harmadik világháború. Ez azért is nonszensz, mert 6 éve van párom, nem érdekel más fiú, plusz az említett úriember Egerben lakik én pedig Baranya megyében..

Viszont, itt egy harmadik példa: Volt (sajnos már csak volt) egy nagyon jó fiú barátom, aki páromnak is nagyon jó barátja általános óta, mégis rám mozdult. Ez nagyon rosszul esett, tönkretette ezzel az eddigi barátságunkat, azóta nem is találkoztunk. Nah, nekem nagyjából ennyi a történetem :)

23/N