Kamaszkapcsolat szülő szemmel?

Nem tudom hogyan jutottam ide, hogy teljesen idegen embereknek írjam le történetem s kérjem ki a véleményüket, de ez van. Teljesen reményvesztett vagyok.

16 éves leány volnék, aki jelen pillanatba teljesen kétségbe van esve.

No jól van, magamtól nem tennék ilyet, valójában édesanyám kért meg erre hogy írjam ezt ide, mivel ő nem nagyon konyít az internethez.

Mindennapi viták. A fejem szétrobban, rémült vagyok.

Az egész pontosan egy évvel ezelőtt kezdődött, mikor összejöttem egy fiúval. Szerény , visszahúzódó voltam mindig, ezért anyukámat is meglepte. Megemlíteném azért hogy előtte ezek a szavak hagyták el a száját: Sosem lesz barátja, senki sem fogja elvinni,itt marad a nyakunkon örökre. Mivel nem nagyon érdeklődtek ekkor még irántam a fiúk, vagy ha igen én természetesen visszautasítottam. Ezt pont azelőtt mondta mielőtt összejöttünk, ilyenkor már ismertem. Jártunk, boldog voltam nagyon, bár eleinte még egy érintésétől is összerezzentem, nem nagyon engedtem magamhoz még embert azelőtt közel, ezért kicsit érdekes volt. Messze lakott, ezért hetente találkoztunk.Erre édesanyám ezt mondta: Ez nem normális kapcsolat, mi persze anno a párommal (aki jelenlegi párja is, nem az édesapám) minden nap találkoztunk, a hétvégéket is mindig együtt töltöttük. Gúnyosan, bántóan mondta ezt nekem. Amikor bemutattam szüleimnek a fiút, nagyon tetszett nekik, sőt azóta is, rendes, nyugodt lélek. Idővel nevelőintézetbe került (nem rossz magatartás miatt!!) , ez volt nyáron. Amikor már 1-2 hete bent volt, találkozhattunk minden nap. Ez nyáron nem is volt nagy probléma.Kezdődött az iskola és itt kialakult egy rendszer. Hétköznap délután mindig találkoztunk, én mindig pontos időre hazaértem, s hétvégéket is együtt töltöttük, együtt is aludtunk. Igen, saját szememmel is látom hogy ez nagyon félreérthető és felháborító lehet szülők szemével, de édesanyám engedte meg. Tanulmányi eredményem romlott, ezért el lettünk tiltva hétköznapokra. Ezt betartottuk. Amikor javult a tanulmányi eredményem, és az ilyenkorra már megromlott viselkedésemen is változtattam sokat, hogy újra találkozhassunk. Persze hozzáteszem a családi viták minden nap durván folytak, minden apróság végett.Nos, miután kijavítottam a dolgokat ezt kaptam jutalmul: hétköznap csak szerdán találkozhatunk, hétvége megvonva.

Ez nekem gyerek szemmel nagyon összezavart. Egyszerűen nem értem miért kaptam javításért a rosszat, azaz a jóért rosszat rosszért meg jót kaptam anno. Most miért? Mit csináljak? Egyre rosszabb és rosszabb minden, most akkor rosszul viselkedjek, s tanulmányaim rontsam? Hiszem akkor kaptam meg mindent mikor az volt, és mikor jó akkor megvonták a dolgokat. Mostanában már nem tudom mit tegyek, mint mindig nap mint nap mennek a viták, beleőrülök. Azzal fenyegetnek hogy semmit sem találkozhatunk majd, vagy lemegyek édesapámhoz, akivel nem nagyon szimpatizálok, ráadásul rettentő messze is van innen.

Hopp, elnézést, ezt most a saját szememmel írtam le.Gondolom én is nagyon kikészíthetem őket, mert már nem tudom mit tegyek. Mindig megpróbálok helyes irányba lépni, de 1 éve a helyzetem csak romlik és romlik, egyre rosszabb és rosszabb. Mindenki azt mondja az idő majd mindent megold. Az biztos, csak mire megteszi, az ember tönkremegy belé.