Ha nem érdeklek senkit, mert egyedül vagyok és nincs miért boldognak lennem akkor hogyan játsszam el, hogy boldog vagyok?

"Gond, hogy, hogy nincs is igányem arra, hogy egy közösség életének része legyek." Ha gond, akkor tegyél ellene. Egyébként miért nincs erre igényed? És így hogyan akarsz társat magadnak? Senki nem fog bekopogtatni hozzád. Szerintem lenne igényed a társaságra, csak akkor fel kellene vállalnod azt, hogy kilépsz ebből a sz*rból, és változtatsz valamin.

Attól is függ, milyen a kisugárzásod. Talán nem azért nem érdekelsz senkit, mert egyedül vagy, hanem mert pl. depressziós lehetsz, és ez taszítóan hathat a fiúkra. Nem biztos, hogy oda fognak menni hozzád, ha pl. a parkban ücsörögsz, míg társaságban előbb-utóbb adódik olyan "kényszer", amikor hozzá KELL szólnod a másikhoz, vagy amikor közbevetheted a magad gondolataid, megnyilatkozhatsz valamilyen formában, amiből megismernek téged. Mondjuk egy tánctanfolyamon, ahol azért óhatatlanul is megesik, hogy beszédbe elegyedsz a számodra szimpatikus emberkékkel.

Ha nem tánctanfolyam, akkor valamilyen más közösségi tevékenység, ami mondjuk hétvégén, napközben van. Egyébként meg szerintem nem csak azért vagy depis, mert egyedül. Az egyedüllét ugyanúgy következmény, mint ok. Ennek lehet, hogy mélyebb okai vannak, ezeket kellene megkeresned.