Igaz-e, hogy először egyedül kell boldognak lennem?

21/F vagyok. Az utóbbi időben sok lánnyal randiztam (főleg netről ismerkedve), de valahogy egynél sem éreztem szerelmet, vonzalmat, és ők se irántam.

Tudni kell, hogy barátnőm már ugyan volt rövid ideig, de még szűz vagyok.

Szeretném megtudni annak az okát, hogy miért nem tudok vonzódni most senkihez, és miért nem vagyok vonzó senki számára. Külsőmmel nincs gond, magas is vagyok, stb. Se egyéb hülye szokások, értelmes embernek tartanak.

Szóval felteszem akkor belsőleg lehet valami, ami nem okés. Mégpedig az, hogy mostanában (nagy részben barátnő hiánya miatt is), elég szarul érzem magam, olyan céltalan, kissé szétesett az életem. Egyetem, tanulás, néha megy, néha nem, haverokkal is csak ritkán találkozom.

Ezek miatt a társkeresést most határozatlan időre felfüggesztettem, mert úgy gondolom, így nincs értelme.

Tehát igaz-e, hogy először magamnak kell rendbetennem mindent, egyedül kell boldognak lennem, és csak utána keressek egy lányt magamnak? Tehát csak akkor van értelme belekezdeni, ha már alapból is kiegyensúlyozott és normális életem van, és vidámabb vagyok?

Esetleg ennek ellenére folytassam tovább? Vagy inkább ne is keressem a szerelmet, majd jön magától?

Útbaigazítást szeretnék kérni, és köszi mindenkinek, aki normálisan válaszol!