Ki mikortól érezte először, hogy szüksége van egy párkapcsolatra és milyen érzés volt, hogy nincs senkije?

Én kb. 11 lehettem, amikor rájöttem, hogy kell nekem egy lány aki szeret és én is szeretem. Ahogy teltek az évek, egyre jobban vágytam erre, és egyre szörnyűbb érzés volt, hogy egyedül vagyok. Anyámék már akkor sem bírtak, tehát szeretetből nem jutott, lányokkal semmi kapcsolatom nem volt, a nyomorék-aberrált fejem miatt. Iszonyú volt ez a magány.

15 évesen lett először barátnőm, örültem is nagyon, szerencsére még most is tart és imádom a lányt, nagyon, ő nekem a mindenem. Sajnos még csak távolról sem szeret annyira, mint amennyire én őt, és ez aggaszt, folyton attól rettegek, hogy elhagy. Nem bírnám ki ha szakítana velem, beleőrülnék az újbóli keserű magányba.

Nem tudnék utána másik lányt szerezni, olyan elb...tt gyökér fejem van, az összes csaj leginkább elfut vagy lekoptat, ha észreveszik a közeledésem. Igazából azt sem értem, hogy egyáltalán ez a mostani lány is miért pont velem van. Meglehetősen csinos és kedves, tőlem ezerszer jobb pasija lehetne.

Nemtom, érez-e még vki hasonlóan, de ezt is írjátok meg, ha van ilyen, a fenti kérdésekkel együtt (kor és nem, pls)

16F