Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Barátomnak van egy haveri köre, 30 évesek, s naponta találkoznak, együtt nyaralnak, a szabadidejük nagyrészét együtt töltik. Hogyan kedvelhetnék meg őket?
(10-12-en). Én nem igazán kedvelem őket, de ha nem vagyok velük elég kedves, ha nem kérdezem őket semmiről - persze semmi közös témám velük, mert ők évek óta együtt vannak, s nosztalgiáznak állandóan - akkor otthon megy a letolás:(
Nem érzem, hogy nem viselkedem megfelelően, hisz nincs sok szabadidőm, s azt mégis arra szánom, hogy köztük üljek, s végighallgassam őket.
De nem lehetne valahogy nem utálni őket? Tényleg egészséges, hogy az ember 30felett csak a haveroknak él?
Még az előzőhöz kapcsolódik (egy kis biztatásnak :-))
Én például tök őszintén megmondtam a páromnak, hogy rosszul vagyok a családjától, és nem akarok találkozni velük. Megértette, és azt mondta, igazam van, a helyemben ő is rosszul lenne tőlük. Nem is erőlteti, hogy találkozzak velük.
Tudod, vannak olyan emberek, akiket soha nem lennék képes megkedvelni ;-)
Eszembe jutott még egy ötlet (az előző kommentelő vagyok még mindig, de ne félj, most már leállok).
Esetleg mondd meg a párodnak, hogy legyen szíves megkérni a barátait, hogy ők is beszélgessenek Veled, kérdezzenek Téged, olyan dolgokról is legyen szó, amik Téged is érdekelnek, mert szeretné, hogy Te is jól érezd magad, amikor velük vagy.
Nekem ez a módszer már bevált egy régebbi kapcsolatomnál, ahol hasonló volt a probléma.
Szerintem az a baj, hogy a párod és a barátai esetleg nem is gondolnak arra, hogy Te rosszul érzed magad köztük. Megmondtad már egyáltalán egyenesen a párodnak a problémádat? Mert a férfiak hülyék (tapasztalat). Ha nem mondasz meg nekik valamit szemtől szembe, akkor nem fognak maguktól rájönni (elcseszett Y kromoszómájuk van szerencsétleneknek, nem tehetnek róla). Ha csak célozgatsz, meg ködösítve vádaskodsz, nem fogja megérteni, mit akarsz tőle. Egyenesen, mindig csak egyenesen. A férfiagy csak az egyszerű, tiszta, egyenes dolgok megértésére képes :-)
Remélem, sikerül megoldani a problémádat. Sok szerencsét.
Köszi mindent:) De az a baj, hogy nem hiszi el, hogy szerintem 30év felett ki kéne nőni a napi szintű bandázásból. Ők együtt járnak nyaralni, többször egy évben (nem a párjukkal!), s nem hiszi el nekem, hogy a többség nem így teszi. mert a hozzáállás: a világ csak úgy működhet, ahogy ő látja, nekem nem lehet olyanban igazam, hogy "mi a világ rendje". De szeretem, s lenyelem.
Tudja, hogy nem kedvelem a barátait, de szerinte ők próbálkoznak. (Tegnap például azzal cikiztek, hogy a Ferrarinak drukkolok, s hogy Raikönnen miért tette tönkre Hamilton versenyét, s 5 percig ez volt a téma). Ha lépek bármelyik felé egyesével, nincs hatása. Elhívják őt buliba/programba/akármi személyesen (neten írásba), engem nem, (a többieknél személyesen hívják a párt is), mindezt állítólag csak azért, mert olyan természetes, hogy megyek:( (Igazából azért, mert a kedvemért nem nyomnak le egy gombot, hogy felvegyenek ismerősnek. n felvettem őket, de miután nem viszonozták, töröltem.)
s olyan nincs, hogy ne legyek velük jóba! akkor amíg megy a fociEB, ne is lássam a párom???
én mint pasi (szerintem az előző válaszolók mind nők voltak), azt mondom neked, hogy két lehetőséged van.
1. hallgatsz az elöttem szólókra, azaz megpróbálod a saját kényed-kedved szerintire formálni a pasid és rajta keresztül az egész társoságot. Na erre van kb. 1% esélyed, és ha nem jön be, akkor ugrik a kapcsolatod.
2. próbálsz tűrni, figyelni, kérdezni és kivárni azt az időt, amikor már te is szereplője leszel a nosztalgiázós történeteknek.
vagy egyszerűen hagyod az egészet a fenébe és keresel egy olyan pasit, aki nem bandázik.
Kedves előttem hozzászóló pasi!
Sajnos nem tudok egyet érteni vele. Tapasztalatból tudom, hogy azt a nőt, aki mindig csak tűr, soha nem fogják megbecsülni, és soha nem lesz a nosztalgiázós beszélgetések része. Mert feladja magát, nem áll ki magáért, és aki nem áll ki magáért, azt nem is becsülik. Ez van.
Az 1% meg azért kicsit durva. Egy kapcsolat (egy igazi) arról szól, hogy egymásért vagyunk, megbeszéljük, hogy mi gondunk van a másikkal, és ha valami zavarja a párunkat, azon megpróbálunk változtatni. Nemcsak a nő, hanem a férfi is. Kölcsönösség fontos. Ha az egyik mindig csak tűr, a másik meg mindig csak elvár, a fene megette az egészet.
Ez mind szép, és kösz, de nekem kicsit más a világképem. Nem tartom egészségesnek, hogy a szabim 60-75%-át haverokra vegyem ki, ne családra/karácsonyra/nyaralni a párommal....
Ebben a korban lassan már saját családon is kéne gondolkodni, nem?
De igazad van, tűrök:(
És én nem akartam átformálni, csakhogy ne fogja rám, hogy nem tud velük talizni, akkor menjen, de nekem ne kelljen! Mert most persze 7végén végig cseszegetni fog, hogy miattam nem megyünk horgászni:( Ki mondta, hogy ő ne menjen??? (Elismerte, hogy egész 7végén a következő dolgokat lehetne csinálni: beszélgetni a haverjaival, horgászni, fociEBt nézni, és csónakázni. Csónakázzam 3 napig?)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!