Hogyan lehet legyőzni a távolságot? Van, hogy könnyebben viselem, van, hogy nagyon nehezen. Hetente tudunk találkozni sajnos. Aki hasonló helyzetben van vagy volt már, kérem az írjon!

16 évesek vagyunk, 220 kilométerre egymástól. 8 hónapja vagyunk együtt a legnagyobb boldogságban. Sokszor nagyon nehéz, hisz leginkább kéthetente találkozunk, néha van, hogy hetente. Nagyon tud hiányozni, de érte úgy érzem megéri a pénz, az idő, az utazás, az energia, mert az életemnél is jobban szeretem. Mi az elején mérlegeltük, hogy vagyunk-e annyira fontosak, hogy megpróbáljuk. És egyelőre jól jövünk ki belőle. Ha kevesebb a találkozás, akkor mindegyik egy ünnep lesz, mindegyiknél a legjobb formád tudod hozni. Nem unjátok meg egymást. És lehet valamire mindig várni. :) Mi pl. arra, hogy két év múlva befejezzük a gimit és összeköltözhessünk, ugyanis egy városba jelentkezünk egyetemre. :) Ha szeretitek egymást, akkor hajrá! ;)

Összeköltözés. Ezt máshogy nem lehet megoldani..:\

Beszéljetek sokat neten, mondj el neki minden apróságot, azt is, ami jelentéktelennek tűnik, mert akkor olyan, mintha ott lenne. :) Webkamerán nézzétek egymást, ne csak írjatok, ilyenek. :) (első voltam)

Én fél éve ismerem a barátomat, kb 300 km választ el minket. Vannak vitáink ebből kifolyólag, de szeretjük egymást, sőt úgy érzem, hogy ő életem szerelme a távolság ellenére is. Jobb esetben 2 hetente találkozunk és egy hétvégét töltünk együtt, de vannak tényezők, ami miatt néha csak havonta látom. Miután elmegy 2 napig össze vagyok zuhanva, olyankor nagyon hiányzik, de megpróbálom lekötni magam és az segít. A pozitív oldala az egésznek, hogy nem ununk egymásra és úgy várom a találkozásokat, mint még soha semmit. Hosszú távon biztos hogy kell keresni valami megoldást. Nem a legjobb dolog, de ki lehet bírni. Minden nap beszélünk interneten vagy telefonon. A lényeg, hogy minden kis apróságot mesélj el neki, ami veled történik, beszélgessetek sokat. Ha szeretitek egymást a távolság nem akadály. Nekem még egy évet itthon kell lennem sajnos, de utána ha lehetséges összeköltözünk. Néha elgondolkodtam, hogy ha nem lennék, nem szenvedne ennyit. De a szakítás nem megoldás. Kitartás. :)

A barátommal kisebb rituálét folytatunk mielőtt én elmennék bulizni... eléggé féltékeny alkat, de meg van rá az oka. Sokan megcsalták és fél, hogy én is ezt teszem, de én ha kell minden nap elmondom neki, hogy nem fogom megcsalni és hogy csak őt szeretem. Szóval alaposan átbeszéljük a dolgot, mindig mondom neki, hogy ha gondolja hívjon fel nyugodtan stb... Szóval bizalom kell. Mindenkiben ott van egy kicsit a féltékenység. Ha nem adott okot eddig, hogy ne bízz meg benne, akkor nincs gond. :)

Erre csak azt tudom mondani, hogy ennyi erővel kereshetett volna mást is, aki közelebb van stb... De neki TE kellesz, akkor bizonyára nem fog megcsalni és ha még nincs is szerelem, biztos hogy érez valamit.