Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek? Miért? (Hosszú)
Az történt hogy a barátnőmmel már Dec 28-a óta járunk és még az előtt is majdnem fél évig barátok voltunk.
Körülbelül 2 hónap után elkezdett furán viselkedni mintha... mintha már nem lennék neki annyira fontos mint az előtt.
Utánna... én mindent túl reagáltam féltem hogy elveszítem és most 12.-én szakítottunk.
Nagyon fájt és még most is fáj de mint testvér a testvért szeretjük egymást... legalábbis ő csak annyira.
A "lelkemben" hatalmas üres hely tátong amit nem tudom hogy mivel töltsek be.
Mindenről ő jut az eszembe és fáj... főleg a magányos sötét esték...
Már a katonaságba való belépésen gondolkozok ( persze amint betöltöm azt az életkort).
Nem tudom hogy mi változott.
Ateista vagyok de annyira kétségbe estem hogy imádkozni kezdtem egy olyan istenhez amiben elméletileg nemis hiszek.
Hogy fiú van e a dologban?
Esetleg lányok nektek volt ilyen hogy pár nap/hét alatt csak úgy ki szerettetek egy fiúból?
15/F
Milyen ez a lany belsoleg? Az imadkozasod miatt nem leszel kereszteny attol, ez termeszetes. Velem is volt ugyanilyen helyzet, es nalam titkolozas volt, kiderult h fiu volt a dologban.
En csak vartam es az ido megoldotta.
Egy megoldás van, nehéz megtenni de csak ez segíthet szerintem. Mond meg neki, hogy mivel mindenről ő jut eszedbe nem akarsz találkozni vele, addig amíg úgy érzed, hogy te nem tudsz úgy tekinteni rá mint egy barátra, megsúgom, nekem ez 4 évembe telt de sikerült, azóta jó barátok vagyunk.
Ha ezt teszed a következőkre számíthatsz:
Ha pasi van a dologban soha nem látod többé, de nem veszítettél hiszen ha megcsalt mi értelme lenne vele folytatni?
Ha tényleg nem szeret már úgy mint azelőtt, vagy csak lusta volt kimutatni akkor két esélyes a dolog: vagy elfelejt lassan vagy rádöbben arra hogy kit veszített el.
Amíg te mellette vagy mint barát, testvéri szeretettel addig nem érzi a hiányodat. Erre szokták mondani, hogy engedd szabadon, ha visszajön, örökre a tied, ha nem, akkor sosem volt az.
29/F
Légy ügyes :D
Csak félek hogyha elengedem nem jön vissza és mint szerelmem nem lehet akkor legalább barátként maradjon meg.
Pár napig nem írtam neki nemis reagáltam rá de 2-3 napnál tovább nem bírom nélküle.
Főleg... az estéket :(
Van egy közmondás, senki sem érdemli meg a könnyeidet és aki megérdemelné az sosem fog sírásra késztetni.
Tudom hogy 15 éves vagy de ezt szerintem te is érted, csak nehéz elfogadnod, piszok nehéz ismerem az érzést...
Igen. Értem.
Csak ő volt az első.
És ugye 200km-re lakunk egymástól.
Tavaszi szünetben mentem volna le hozzá első találkozni :(
Lehet ezért fáj ennyire?
"Tavaszi szünetben mentem volna le hozzá első találkozni :( "
Még nem is találkoztatok személyesen?
Sajnos nem.
Fehérvár-Tiszakécske 200km és suli van nekem meg vizsga+felvételi is volt :(
Köszönöm a tanácsodat.
Barátok maradtunk.
És lehet ez kellett is.
Sokkal felszabadultan tudunk beszélgetni úgy mindenről.
Habár ez nem rajtam múlott de ő most olyan dolgokról is tud beszélni amikről mikor eggyütt voltunk nem
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!