Ezt a problémámat inkább egyedül oldjam meg, vagy beszéljem meg a barátommal?

Tudom, hogy nem szabad előző kapcsolatokból származó terheket és problémákat tovább cipelni egy új kapcsolatba, de velem sajnos mégis ez a helyzet. Az előző barátom abszolút nem érdekel, komolyan teljesen hidegen hagy, meg az egész kapcsolatunk is, viszont van egy momentum, amin nem tudok túl lépni.

Mindig azzal jött nekem, hogy mennyire szeret, én vagyok az élete, velem akar élni, neki senki más nem kell... ezeket komolyan is gondolta, de mint kiderült, nem volt belém szerelmes, csak úgy érezte, hogy velem le tudná élni az életét és akkor már így kitart mellettem. Ez engem óriási pofonként ért, összetörte a kislányos képzelgéseimet a szerelemről meg a kapcsolatokról.

A mostani barátommal 4 hónapja vagyunk együtt, tudom ez nem sok idő, főleg nem az előző több éves kapcsolatom után, de nem merem igazán elhinni neki se, hogy szerelmes belém, lehet hogy ő is csak mint embert szeret, meg tetszem neki és ennyi.

Pedig annyira úgy érzem minden egyes gesztusából, mozdulatából, tekintetéből, meg az egész hozzáállásából, hogy őszintén szeret, de néha eszembe jut, hogy mi van, ha mégse, és ő is csak ilyen kényelmi szempontból van velem? Úgy tűnik legutóbb se tudtam erre rájönni magamtól, lehet, hogy most se.

Megbeszélhetem ezt a barátommal? Vagy ez megalázó lenne számára, ha felhoznám? Igazából nem kérdőjelezem meg az érzéseit, de valahol sajnos mégis. Pedig Ő álmaim hercege, egyszerűen minden téren olyan velem, amire mindig is vágytam!! és tudom, hogyha ezt elmondanám neki, és azt mondaná ezek után is, hogy tényleg szeret, akkor biztos lennék ebben. De valahol mégis úgy érzem, hogy ez nagyon csúnya dolog lenne részemről, ha felhozom ezt a témát.

Meg alapból nem hiszek már igazán a hosszabb kapcsolatokban se sajnos, és mikor arról kérdez, hogy vajon együtt leszünk-e mindig, szeretném-e, hogy így legyen, akkor nem tudom már mit feleljek... azt hiszem nagyon összetört bennem valami és még nem sikerült helyretennem. Mit kéne tennem?

22L