Ha én nem akarok gyereket, akkor szakítanunk kell, ugye?

Ha így érzed, felesleges összeköltöznötök. Arra nem várhatsz, hogy később akarsz majd gyereket. Mi lesz, ha véletlenül terhes maradsz? Tökéletes védekezés nincs.

Egyfolytában ezen őrlődöm én is, hogy mi lesz így a kapcsolatommal...nagyon vicces a dolog: 15 évig voltam férjnél, nem akartam gyereket. Beletörődött. Utána elváltunk. Mindketten találtunk mást...megismerkedett egy másik lánnyal, 3 hónap után teherbe esett. Megijedt a felelősségtől, de már hozzászokott a gondolathoz, hogy jön a gyerek...soha nem volt ilyen boldog. Én elvagyok, de most sem akarok gyereket. Erre is rá fog menni ez a kapcsolatom...40 leszek 10 nap múlva és ahogy öregszem, egyre jobban rettegek attól, hogy mi lesz velem, HA LESZ gyerek...mert nagyon jól elvagyok különben...Azt mondják az emberek, hogy azért csak jó volna, hogy valaki majd törődik velem, amikor öreg leszek, bla, bla...Én ezért nem szülök! Különben is, mi a garancia arra, hogy a gyerekem rám fogja nyitni az ajtót?...azt mondják, nevelés kérdése...a fenéket...!!! Mi lesz, ha egyszerűen NEM fogom tudni úgy neveleni (vagy ne adj Isten törődni, szeretni), mint ahogy a "társadalom" elvárja vagy csak egyszerűen nem tudunk kijönni egymással...soha... Mondd azt, hogy önző vagyok...megint egy nagy fenét! Aki engem ismer, PONT az ellenkezőjét mondja. Adok és adok - nem tolakodva-kéretlenül - hanem egyszerűen SZERETEK adni...Namármost, mi a fenét csináljak, ha nem tudok mit kezdeni egy pici lénnyel, akivel nem tudok kommunikálni, félek attól, hogy idegesít a sírása stb. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni egy 10 év alatti gyerekkel. Kövezzetek meg, nem érdekel. De azért én nem fogok szülni, mert a nőnek ez a dolga...van nekem ezen kívül más elfoglaltságom is és rendkívül teljes életet élek, jól érzem magam. Viszont ha a gyerektémára gondolok, görcsbe rándulok, izzadok, rosszul vagyok és valahol belül egy vulkán akarna kitörni és megkérdezni a felszínen, hogy MIÉRT??!!! Miért lettem "ilyen", akiben egy szemernyi anyaösztön sincs?! Nem tudom rá a választ, de ha esetleg teherbe esnék az új kapcsolatomban (másfél éve tart) rettegve gondolnék arra, hogy megtartsam-e a gyereket a srác kedvéért (már közölte, hogy szó sem lehet elvételről, mert "öreg" vagyok és különben sem szeretne mást keresni, én pont jó vagyok neki, egy gyerekkel tudná ezt igazán bebizonyítani)...én meg azon agyalok minden hónapban, hogy ugye most is megjön, ugye??...hát ja, lehet, hogy velem van a gáz, de én akkor vagyok nyugodt, ha nincs körülöttem gyerek. Idegesítenek, nem szeretem őket...hozzáteszem, ők sem engem. Meglátnak és hisztizni kezdenek, annyira érzik, hogy nem pálya a dolog. Ugyanakkor kutyák-macskák és mindenfajta állat csaptostul követ és IMÁDOM őket...inkáb 100 kutya-macska, mint egy gyerek...na, hát erre varjatok gombot....