Miért nem érti meg hogy nem akarok Édesapám haláláról beszélni?

Akkor ennyit mondj el neki, hogy így halt meg, de egyszerűen annyira fáj, hogy nem bírsz többet egyelőre beszélni róla és ne kérdezzen, mert még túl friss a dolog.

Barátod előtt miért nem szeretnél sírni?

Ha nem tudsz beszélni róla, akkor ird meg neki pár szóban, hogy "Önkezűleg vetett véget az életének 6 hónapja" és hogy nem tudsz még egyelöre erröl beszélni, ne kérdezzen.

Tudom hogy nehéz ha elveszítünk valakit aki fontos volt nekünk. Főleg akkor ha így. Ilyenkor dühösek vagyunk, és értetlenek. Nem tudjuk felfogni miért tette miért hagyott itt minket. Magunkban dühöngünk halkan s közben belülről emésztjük a lelkünket. Nem akarunk róla beszélni, mert túlságosan fáj, és ha ki mondjuk akkor olyan igazzá valóságossá válik. De elárulok neked valamit, bármilyen nehéz is ezzel szembe kell nézned. A ki nem adott fájdalom belülről emészt fel, akár a méreg. Szépen lassan. A barátod azért van melletted hogy átsegítsen ezen, ő a támaszod és bíznod kell benne. Nem fog elítélni mert sírsz, hiszen az ilyenkor természetes, és nem kell szégyelned sem a könnyeidet. Csak add ki magadból ami fáj, és engedd hogy segítsen a gyászban. Rosszul teszed ha egyedül akarod végig csinálni. Túl nehéz, és bele rokkansz. Őszinte részvétem.