Szerintetek túlreagálom, vagy hagyjam a fenébe?

18 éves lány vagyok, barátom 22 éves. Távkapcsolatban élünk, ami addig működött is, míg el nem kezdett dolgozni a lakhelyén (250 km van köztünk) Azóta egyre ritkábban találkozunk, és általában én megyek, mert akkor több időt tudunk együtt tölteni 1 nappal. Igazából arról is szó esett, hogy itt vállal munkát, ahol én lakok, és hozzám költözik, szüleim bele is egyeztek egyből, de mindig kifogásokkal rukkol elő, inkább nem is erőltetem...

Pénteken én utaztam volna hozzá, csütörtökön belázasodtam, minden bajom volt. Úgy gondoltam, ha péntek estére lemegy a lázam, elmegyek hozzá (közben anyukájával is beszéltem, mondta, hogy menjek nyugodtan, majd ő ápolgat) Nem lettem jobban, sőt... nagyon gyenge voltam. Én csak annyit kértem tőle, most ha tud szombaton jöjjön el, nagyon szeretném látni és nagyon hiányzik már. Tudtam, ha most hétvégén nem találkozunk, akkor csak 2 vagy 3 hét múlva, mivel én is dolgozok jövőhét hétvégén...

Munkahelyén szünetben fel is hívott, mondta, hogy természetesen jönni fog, én nagyon megörültem. Probléma akkor volt, mikor anyukájával beszélt. Arra hivatkozott, hogy azért ne jöjjön mert megfertőzöm, és nem tud menni dolgozni (kérdezem én, ha én utaztam volna oda, akkor nem fertőzöm meg???)

Na hát mindegy, furcsa nekem ez az egész. Nem akarom megfertőzni, de benne van a pakliban. Felmértem, hogy én mit tennék meg a másikért, akit szeretek, én úgy gondolom

egy kis betegségnek nem szabad közénk állni, és nem csak akkor kell velem lenni, ha minden jó és minden klappol, hanem mikor szükségem van rá, egy kis törődésre.

Ma reggel hívott ettől függetlenül, hogy elindult a vonatra, de elég nagy veszekedés volt reggel otthon. Nem szeretem a veszekedést...Nem értem, 22 éves, és miért 'dirigálnak' neki...