Érdemes várnom vagy hagyjam a fenébe az egészet? 30 évesek vagyunk.

Sok férfi van, aki nem igazán szokott telefonálgatni. Az én barátom sem szereti, tudom jól, hogy csak a kedvemért tárcsázza már a számom :P Mi is heti két-háromszor találkozunk, két éve ismerkedtünk meg. Ő is nagyon zárkózott volt az elején, sokszor harapófogóval kellett ezt-azt kihúzni belőle, de csomó beszélgetés eredményeképp változtak a dolgok. Szerencsére a kommunikációval nincs köztünk abszolúte semmi probléma, így eddig még mindent meg tudtunk oldani. Én ugyan csak 23 éves vagyok, ő viszont 9 évvel idősebb nálam.

A kérdésedre összpontosítva viszont.. ha komolyan gondoljátok ezt, akkor érdemes lenne közös programokat szervezni a kisfiaddal is. Tudom, hogy fiatalabb vagyok nálad, de kommunikáció!... én mindig erre esküdtem, nálunk is bevált, szerintem nálatok sem vall kudarcot. El kellene neki mondanod, hogy nagyon szereted, de van valami, ami kissé zavar, ami nem hagy nyugodni. Biztosítsd róla, hogy te nem megváltoztatni szeretnéd őt, csak te tényleg komolyan gondolod, és szeretnéd tisztázni a dolgokat.

Mit akarsz elerni?

Mert ez neki igy jo, es mivel egy eve igy van joggal gondolhatja, hogy neked is jo igy.

Neki nem kell egy egyuttelos kapcsolat, te olyat szeretnel?

Ferfiszemmel rendben van ez a kapcsolat, mindketten megoriztetek a sajat eleteteket, mikozben van egy mukodo kapcsolatotok.

Vagy elfogadod, hogy ez ennyi, vagy felvallalod a kockazatot, hogy raakaszkodsz.

Felnottek vagytok a problemaitokat is ugy kellene hogy megoldjatok, mint a felnott emberek.

Utolsó,szerintem is igazad van,viszont nekem van egy barátom aki a barátnőjéhez ugyanígy állt.A nő 5 évvel idősebb a barátomnál. A barát elmondása szerint, nem volt szerelmes a nőbe, hanem ezt dobta a gép. Ráadásul mellette keresett néha ilyen olyan kalandot, de egyik mellett sem maradt meg.És szépen lassan a nő megpuhította,türelemmel és sok-sok szeretettel, hogy ma már a barátom is kijelenti,hogy szereti, nem keresgél mellette,normálisan viselkedik és az összeköltözésen gondolkodnak.Ehhez azonban majdnem 2 évnek kellett eltelnie.

Ebből csak azt akarom kihozni,hogy vannak olyan emberek,akiknél lassabban alakulnak ki a komoly érzések,viszont annál tartósabbak.

Ismét kettes vagyok. Nem tudok általánosítani, csak a saját és a körülöttem levő példákat felvázolni, de ezek alapján a 6-ossal kell egyetértenem. Férfiszemmel ugyanis lehet, hogy tényleg teljesen rendben van a kapcsolatotok így. Nem mondom én, hogy minden férfi ilyen, sőt még csak azt sem állítom, hogy a legtöbbre jellemző, de az én barátom is, meg több barátnőm párjai is hasonlóan viselkedik, holott eléggé komoly kapcsolatokról beszélünk már. Az én páromnál például szerintem a megszokásból adódik ez... 30 körül járt már, mikor megismertem, és az előző kapcsolataiban teljesen normális volt ez. Meg a szülei sem beszélnek például egymással gyakran, ha az édesapja külföldre utazik (ami gyakorta megtörténik). Ettől még soha nem csalt meg senki senkit, és mindenki nagyon jól elvan a másikkal.

Nem kizárt, hogy a te barátod is ilyen. Ha neki ez normális, akkor tényleg ez a két lehetőség marad: belenyugszol, hogy ilyen vagy te próbálsz ráakaszkodni, amíg "rá(d)szokik" - persze ezzel kockáztatva. Én a kettőt egyszerre tettem és bevált.