Miért nem tudok boldog lenni, amikor végre úgy tűnik, hogy minden összejött?

Megtaláltam életem szerelmét. Szeretm őt, de tényleg. 19 éves vagyok, és ő az első igazi barátom. Vele vesztettem el a szüzességem is nemrég. De állandóan kétségek gyötörnek. Sajnos csak heti két napot tudunk most találkozni, és habár mindennap beszélünk telefonon, vagy sms-ezünk, mégis attól félek, hogy mi van, ha tart egy másik lányt is, vagy mi van, ha nem szeret mégsem. Pedig nem ad okot a kételkedésre, de mégis. Én rengeteget gondolok rá. Amikor nem vagyunk együtt, nem is vagyok igazán boldog. Ha meg vele vagyok, akkor szárnyalok. De a külön töltött idő egy kínszenvedés nekem így. Mivel győzhetném meg magam, hogy tényleg szeret? Vagy mit csináljak?