17évesen gyereket akarok. Normális ez?

Válasz a kérdésre : IGEN!

Miért ne lenne az?...én is szeretnék gyereket , amilyen hamar csak lehet ( bár én fiu vok ,szintén 17 éves )

Örülök , hogy van normális lány is.... :)

Szerintem is, teljesen normális, jó dolog!

Persze azért a megfelelő háttér szükséges.

Én 16 éves korom óta akarok gyereket. Most 19 vagyok. Az a baj a dologgal, hogy nem tudod felnevelni a gyereket. Ha 17 évesen szülsz, akkor nem tudsz rendesen elvégezni egy iskolát, nem lesz szakmád és keveset fogsz keresni. Egy gyerek nagyon drága mulatság.

Számomra is nehéz elfogadni a gondolatot, hogy még várnom kell vele, de sajnos az ember nem lehet olyan önző, hogy a saját igényeit helyezi előtérbe a gyerekével szemben, márpedig a gyereknek az a jó, ha biztos helyre születik.

Én is szeretnék ,csak hát még várunk ,mert még kell teremteni egy hátteret azért :) Szeretnék megadni mindent a családomnak :)

És a barátnőm is szeretne már, de várunk még mert azért előtte egy pár dolgot még meg akarunk valósítani :)

De minél hamarabb szeretnénk teljes családot :)

18F

szia!

én is ugyan így voltam ezzel mint te.és rájöttem hogy én lennék legnagyobb hülye ha 17 évesen babát vállalnék.a suli még böven vissza volt és nem volt meg a kellő háttér sem.sajna ma 20 éves fejjel rá kellett döbbenjek hogy sajnos nem lehet babám:(

pedig mindent megtettem volna kiskoromban.én is 17 voltam mikor kijelentettem páromnak hogy babát szertnék és már készen állok rá.de szerintem még ráérsz.én sajnos genetikailag örököltem édesanyámtól és majd egy hosszab kezelésből lehet bármi is.pedig ha tudnád hogy hogy féltem mikor késett a mensim hogy nem e baba jön.most meg ott tartok mit meg nem adnék egy kis pöpke babáért.nekem 20 évesen a mensim is elmúlt.most bizony nagyon örülnék neki ha ujra beindulna minden nállam.

szerintem bőven ráérsz még és ne csinálj semmi hülyeséget amit esetleg késöbb megbánnál.

én a 18.szülinapom előtt 2hónappal szültem.

Érettebb voltam a korombeli lányoknál, mivel kiskorom óta nekem kellett háztartást vezetni, öcsémet ovibavinni, stb.

A szüleim csak magukkal foglalkoztak, meg persze egymással, az állandó féltékenykedés miatt.

14 évesen ismertem meg a párom, 3 évre rá teherbe estem.Az iskolát estin fejeztem be.

Van saját lakásunk, szülői segítség nélkül, nagyon szeretjük egymást, sohasem veszekedtünk még.

De!!!!!!!

Sokszor mehetnékem van,főleg ha látom a volt osztálytársaimat, hogy ide-oda mennek ,bulizgatnak stb.

A családom a mindenem, és nem érzem magam rosszabb anyának,vagy feleségnek, mert fiatal vagyok.

Gyógyszer mellett estem teherbe, és az abortuszt nem tudtam megtenni, holott már bent voltam a műtőben, amikor meggondoltam magam.

Ha nem így jött volna össze, akkor tuti vártunk volna még.

Ezért lebeszélnélek erről.

Az, hogy valaki szereti a babákat, imád velük lenni, még nem biztos, hogy készen áll azanyaságra.

Arra gondoltál,hogy mennyibe van havonta?

Megbetegszik...stb stb.

Azért írtam mindezt le, hogy jobb belátásra bírjalak,hiszen én pont ennyi idős voltam, mint te.

egy gyereket nem lehet eldobni, ha megunod, nem mondhatod neki, hogy nincs ennivaló, ruha, játék.

írhatnék még órákig, de hallgass rám, hisz tudom mi várna rád.

Ha már a Jóisten adott nekünk észt, legalább használjuk!

17 éves vagy, elhiszem, hogy jó lenne babázni, de egy gyereket nem tehetsz csak úgy félre! Iszonyatos felelősség és mind anyagilag, mind emberileg óriási áldozat (tudom, mert az iker öcséim előttem nőnek/nőttek fel). Tanulj, menj egyetemre (ha akarsz), éld az életed, keress egy társat és majd pár év múlva, ha megfelelő lesz az egzisztenciád, gondold át újra!