Volt már valaki ilyen helyzetben? Ha igen, mit csinált?

3 éve vagyunk együtt. 14 év korkülönbséggel.

Mindennap szegény reggeltől este 6ig dolgozik.Mikor hazajön eszik, és utána bekapcsolja a gépet, és netezik vagy játszik.Utána nagoyn ritkán vagy nézünk egy filmet vagy megyünk aludni.ennyit vagyunk este együtt. De valahogy mégis zavar,hogy hazajön és evés után az első dolga az,hogy máris gépezik.Nem is az,hogy beszélgetnénk vagy valami semmi,pár szótváltunk és ennyi.Mostanában már nem is igyekszik haza sem hozzám, hanem ha 6korr végez inkább még marad húsz percet,(amit persze nem fizetnek ki,mert 6kor állítólag kiblokkol,de még marad pakolni,vagy valami) meg utána még elmegy boltba.Néha felhív,hogy menjek vele,néha meg ahelyett hogy hazajönne hozzám,még azt a kevés időt is elveszi tőlünk és inkább vásárolgat. Most már azt is kitalálta,hogyha lehet akkor még szombaton is bemegy melózni legalább öt órát, eddig persze nem lehetett, mert nem haladhatja meg az 50 órát,de most már hirtelen menni akar.(külföldön élünk,itt más a munkaidő hosszúsága)

Most már a 7végét is munkával akarja tölteni,nem azon van,hogy legalább a 7vége a milyénk legyen.Semmit nem csinálunk már együtt, a sex sem az igazi.Sőt ....olyan más...mindig mondja hogy mennyire szeret,de igazából azt érzem,hogy elhúzódik tőlem és mintha menekülne tőlem.

De mégis mindig azt mondja,hogy milyen jó,hogy itt vagyok vele stb.Csak olyan érdektelen.Próbálok neki teret adni,hogy hagyom hogy nyugodtan gépezzen, nem szólok érte,azért sem,hogy sose jön időbe hazahozzám,nem szólok semmiért,nem szekálom érte,nem állok neki.

Csak rosszul esik,hogy egésznap nem látom, és ahhoz képest,hogy együtt élünk nem is találkozunk és ha alkalom lehetne rá,akkor sem azon van,hanem inkább mással foglalkozik.