Sokan azt állítják, hogy beteges a párunk facebookját megnézni szerintetek is?

Megdöbbentem, mennyien gondoljátok úgy, hogy az ember nem léphet be a párja privát szférájába. Ha tényleg ő életem párja, akkor mindent, de MINDENT tudhat rólam, és tudjon is. Ha megtaláltam az igazit, akkor ő a másik felem, a magánügyek pedig közösek, nincs semmi titkolnivaló tény vagy gondolat.

Ami pedig az ismerősök üzeneteit illeti: igazi társaknál szerintem evidencia, hogy mindent elmesélnek egymásnak, ami velük történik, a barátaikkal való beszélgetéseket, történéseket is. Ha egy barátomnak elmesélem egy gondomat, tisztában vagyok vele, hogy ő megbeszéli majd élete párjával - szerintem ez a normális. Nem várhatom el senkitől, hogy valamit eltitkoljon a házastársától pl., és csak azért, mert én szégyenlős vagyok, legyen köztük egy szakadék.

Egyébként pedig a barátom választottja is ugyanúgy a barátom lesz, hiszen ő már hozzá tartozik. És mivel szeretem a barátomat, a választottját is elfogadom. (De általában nem is elfogadásról van szó, hanem megszeretem majd őt is, mert miért választana a barátom rosszul? Ha hülyékkel kezd, akkor máris kiderült, hogy nem olyan az értékrendje, mint nekem, és talán nem is igazi barátom.)

Utolsó!

az oké, hogy egy kapcsolatban kevesebb az én, és a "mi" jelenik meg

DE

nem ugyanarról a lényről van szó.. két külön lény, vagyis sosem fog egyezni minden gondolatuk.. vagyis ami az egyiknek szimpla dolog, azon a másik felháborodhat... pl amikor egy fiú lájkolja egy másik lány képét.. a fiú ezt úgy gondolja, hogy "Hm.. jó kép.. ennyi".. a lány meg egyből megcsaláson gondolkodik..

Továbbá ha mindent megosztunk a másikkal, nem marad semmink, ami egyedivé tenne minket.. vagyis a pár egyik tagja hasonlóvá válik a másikhoz, elveszti a saját személyiségét... márpedig élni kell.. és pláne, ha szakítanak! akkor ott áll szegény egyedül egy olyan személyiséggel, ami nem is az övé, és elidegenedik önmagától..

olvass pszichológiát! Popper Péterhez egyszer odament egy pár és azt mondták, hogy "képzelje doktor úr, a mi kapcsolatunk olyan jó, hogy nincsenek titkain egymás előtt".. erre Popper azt mondta.... olvasd el mit mondott:D

VAGY!

nemtudom mennyire vagy jártas a művészetekben, de a Kékszakállú herceg vára szintén választ adhat erre a kérdésre.. ha nem ismernéd:

Judit, a Kékszakállú herceg szerelme, bekerül a herceg várába... sötét van, a falakból vér folyik..

a herceg körbe akarja vezetni a várban, és hét ajtóból kinyitja az elsőt, amiben asszem kínzókamra van meg soksok vér.. Judit elborzad és nem akarja, hogy a többi ajtót kinyissa a herceg

nyitogatják tovább az ajtókat, és azok egyre kevesebb vért takartak, és a várban egyre világosabb és tisztább lett... az 5. ajtónál a herceg megállt, azt mondta többet nem nyit ki..

De ekkorra Judit fellelkesült a világosságon, és követelte, hogy nyissa ki a maradék 2 ajtót... a herceg vonakodva kinyitotta, és az elsírt könnyek tavát találta ott... a várban sötétebb lett...

majd Judit követelőzésére a herceg kinyitotta az utolsó ajtót is, ami a múlt szerelmeit takarta.. és a várban újra sötét lett, és Judit bekerült a múlt szerelmei közé..

Ha van egy kis irodalmi érzésed, tudnod kell mit jelent ez!

egyébként meg minden ember más, a barátod választhat neked nem tetsző párt magának... a barátok sűrűn jeleznek egymásnak, hogy "Te! ez a csaj csak kihasznál, nemkéne belemenned".. mert ugye az egyik épp nem lát a rózsaszín ködtől..

mondjuk ezt mondom én, aki nem ízlés alapján választ barátot... a többit nem tudom..

de ez nem is tartozik a kérdéshez

Hát másmilyenek vagyunk, én nem így élem meg az életet, ahogy Te, illetve ahogy az idézet sugallja.

Csak azon lepődtem meg, hogy a többség nem úgy gondolkodik, ahogy én és sokan a környezetemben.

Nyilván nem osztottam meg minden gondolatomat és titkomat minden gyerekcipőben járó, rossz kapcsolatomban, de az igazi mellett már teljesen evidenssé válnak azok a dolgok, amikről írtam. Ehhez persze meg kell találni azt az embert, aki teljesen neked való, aki szinte mindenben (vagy akár mindenben) úgy gondolkodik, ahogy te. Így nem lesz olyan, hogy "ami az egyiknek szimpla dolog, azon a másik felháborodhat", mert mindent megbeszélünk, megértünk, és amúgy is ugyanúgy gondolkodunk, érzünk. És olyan sem lesz, hogy "pláne, ha szakítanak", mivel ha megvan az igazi párod, már sosem szakítotok. És csak ezzel az eggyel osztasz meg mindent. Azt pedig érzi az ember, mikor ő megvan.

Ahhoz pedig, hogy "ha mindent megosztunk a másikkal, nem marad semmink, ami egyedivé tenne minket" és "a pár egyik tagja hasonlóvá válik a másikhoz, elveszti a saját személyiségét"...

Ha mindent megosztok a párommal, az attól még az enyém, az én életem része. Megtörtént, én csinálom, én gondolom. És jó érzés elmondani a másiknak, akivel átbeszélitek, aki segít gondolkodni, új perspektívákat ad, és közben őt is egyre jobban megismered és szereted. És igen, valamennyire hasonulnak egymáshoz az emberek, akik sok időt töltenek együtt és mellette felnéznek egymásra, de ez nem jelenti a személyiség elvesztését távolról sem.

hm.. értem mire gondolsz:)

véleményem szerint viszont ha egy haladó kapcsolatról van szó, akkor nincs szükség arra, hogy megadd a felhasználódat, elvégre beszélgetsz a másikkal:D néha én is beszámolok páromnak arról miket dumálok egy-egy emberrel fbon.. nem bevallás jelleggel, csak érdekességképpen.. esetleg ő mit gondol erről.. de ezzel egyúttal a beszélgetőpartneremet is kiadom..

egyszer egy szülinapon felöltöttünk a garatra és az egyik csaj feltűnően sok képet csinált (bénázott a géppel)

később, mikor a csaj pasijával dumáltam (egyik legjobb barátom, szinte én hoztam össze a csajjal), csak megemlítettem, hogy "haaa, a nőd picit becsípett, vicces volt".. ennyi.. nem vádlóan, csak vicces mementóként. még aznap felhív a csaj, hogy mit képzelek, hogy én lerészegeztem a barátja előtt...

például ezért nem osztom a véleményed arról, hogy ha a pár egyikével beszéelk, akkor úgy kell vennem, hogy a másik is hallja... mert én a haveromnak mondtam, nem pedig a csajnak... vagyis ha bejárást adsz a párodnak a levelezéseidbe, akkor ezzel meggátolod, hogy neked címezzenek levelet.. és csak az jut át, amit a "mi"nek szántak..

és így például hová lesznek azok a férfi beszélgetések, amikor egy egy nőt megnéznek, elemeznek, vagy egy olyan női beszélgetés, a hol a pasik felsőtestét osztályozzák?

nem beszélve arról, hogy ha probléma lépne fel a kapcsolatban, és megbeszélnéd egy barátoddal mondjuk a neten keresztül... másnap hallgathatod, hogy "mert te kiteregeted a kapcsolatunkat!!" miközben csak tanácsot kértél.. és valóban kiteregetés, de ugyanakkor segíthet is

ja, egyébként mindenkinek megvan a joga arra, hogy pl megcsalja a másikat

a komoly kapcsolat ott kezdődik, hogy megvan rá a lehetőség, de nem élünk vele:)

Hát erről sokáig tudnánk beszélgetni, ehhez is mind van ellenvéleményem :)

A fiú, akinek vicceltél az illuminált állapottal, nem lehetett a topon érzelmi intelligenciában, ha sértésként adott át egy gondolatot a barátnőjének. De ha ez nem így történt, akkor sem hiszem, hogy jól működik a kapcsolatuk, mivel a félreértést nekik kellett volna tisztázniuk, a lánynak el kellett volna mesélnie az estét, és mindenki nyugodt és boldog lett volna. Már rég el kellett volna felejtenie az egészet, mire veled beszél. A kapcsolatuk nem fog örökké tartani (de boldogan biztosan nem), ha nem tudják az ilyesmiket egymással megbeszélni, őszintén és titkok nélkül.

Az olyan nekem címzett levelekből pedig, ami az én párom ellen szól, köszönöm, nem kérek. Onnantól nem igazi barátom. (Megint a nagy Őről beszélek, nem aktuális kapcsolatkákról).

Ezek a férfi-női beszélgetések meg... Mióta megtaláltam életem párját, nem tudnak lázba hozni az addig figyelemfelkeltő férfiak. Akkor ezen meg is lepődtem, de azóta is így van - a párommal úgyszintén. Mindent megkapok tőle, fantáziáink vannak, de csak együtt működnek. Az önállóakra nem nagyon vágyunk. Ha mégis van egy-egy saját gondolati elkalandozásunk, azt is elmeséljük egymásnak, és izgalmas. Mindennek alapja az őszinte kitárulkozás egy jó kapcsolatban - ezekben a dolgokban is.

Ha pedig probléma van a kapcsolatunkban, azt nekünk kell megoldanunk kettőnknek. Ez is a halála (és mutatója) a nem örökre szóló kapcsolatoknak: amint hamarabb osztod meg egy barátoddal a kapcsolati problémákat, nem pedig a pároddal, biztosan nem vele fogod leélni az életed (de legalábbis nem tiszta boldogságban).